Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)
Gálics Tamás - Ottó
Gálics Tamás - Ottó A lendvai polgárság védőbástyája: A Gálics-hagyaték, ház és -emlékezet Gálics Tamás, azaz becenevén Ottó (régen mindenkinek volt beceneve) 1943-ban született Zalaegerszegen. Abban az időben ott születtek a gyermekek, mert Lendva akkor ismét Magyarországhoz tartozott (1941. április 16-án Magyarország visszafoglalta a Muravidéket Jugoszláviától 22 év után), és volt vasúti összeköttetés. Ottót ott is keresztelték meg. Ez az egyik tény, amely megkülönbözeti őt, a legidősebb testvért, a másik kettőtől: Istvántól (becenevén: Lepke) és Józseftől (becenevén: Dodi), akik már Lendván jöttek a világra. Általános és középiskolába Lendvára járt. A Muravidéken akkoriban nem volt még kétnyelvű oktatás. A lendvai várban szlovén nyelvű tanítás folyt, Hosszúfaluban pedig magyar. Gálics Tamás szlovén nyelvű iskolában tanult, ami hasznára vált az egyetemi évei alatt Mariborban, ahol villamosmérnöknek készült. A család eredeti vezetékneve Gállits volt, azonban a II. világháború után meg kellett változtatniuk a jugoszláv hatalom rendeletére. Otthonuk az Alsó utcában lévő polgári házuk volt, az egyik első „magasplafonos" épület abban az utcában. Már a nagyszülei is Lendván éltek. „Volt egy Millenium című könyv, amelyet 1900- ban adtak ki. Az volt beleírva, hogy hány lakosa volt Lendvának, hol és hogyan éltek, tudtak-e írni és olvasni, meg milyen vallásúak voltak. Ott van benne az öreganyám az apám oldalán. írja, hogy özvegy Gállits Tamásné" - mondta el Ottó. Az apja családja kéménysepréssel foglalkozott, később pedig a Lendvai Olajfinomítóban dolgozott. Az anyja a Tóth családból származik, nekik kovácsműhelyük volt Hosszúfaluban. A Gálics ház az 1800-az évek közepén épült az Alsó utcában. „Ez a ház valószínűleg az első ház lehetett az utcában. Most is lehet látni, hogy amikor balra vagy jobbra hozzáépítettek más házakat, akkor a már meglévő falhoz építettek, így egy falat megspóroltak" - magyarázza Ottó. A múlt század derekán az utca nagyon élénk volt. Minden házban nagycsaládosok éltek, manapság viszont csak egy-egy ember lakja - ha lakja - az épületeket. Amikor Makovecz Imre Lendván járt, felfigyelt az Alsó utcában lévő tetőszerkezetekre, hiszen minden ház tetejének más-más a dőlésszöge. Az utcában volt szabó, autószerelő műhely, mopedjavító, borospince és miegymás. Sokszor az ablakon keresztül beszélgettek egymással az emberek. Az utcában pékség is működött. A családok otthon meggyúrták a tésztát, majd a pékségbe vitték, ahol azt megsütötték.
