Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)
Gálics Tamás - Ottó
„Eleinte mindig az volt a probléma, hogy egyikünk sem akarta elvinni a tésztát, de mindig el akartunk menni érte, hiszen amikor vittük haza a kenyeret, letörtük és megettük az oldalát. A szülök azt mondták, hogy aki reggel elviszi a tésztát, az megy érte délután, így meg volt oldva a probléma" - mesélte Ottó. Manapság az utcában nincsenek műhelyek és pékségek, valamint sok az elhagyatott épület, ami igen sajnálatos, hiszen az utca Lendva régi városközpontjában fekszik. „Ha valaki megnézi a házat kívülről, azt mondja, rossz állapotban van a vakolat miatt." Viszont amint belépsz az Alsó utcai Gálics házba, körülvesz egy különös atmoszféra, egy bizonyos energia, ami az épületben uralkodik, ahol a múlt megőrződött, és sínylődik a jelenben, bízva a szebb jövőben. A régi polgári ház illata keveredik a dohhal és a festmények szagával. A lépcsőházat eredeti Gálics-freskók díszítik. A szobák tele vannak a fiatalabbik testvér festményeivel és műalkotásaival, valamint a késői polgárság bútordarabjai is megtalálhatók bennük néhány már restaurált állapotban, készen állva, hogy az idelátogatók megcsodálják őket. Van ott hintaszék, komód, gramofon, kanapé, konyhabútor s mindenféle egyéb használati tárgy. Ez egy igazi, régi polgári ház, hiszen nagy a belmagasság, emiatt télen nagyon nehéz volt befűteni. Nyáron viszont nagy előnye volt, hogy mindig hűvös volt odabent. Akkoriban a közvetlenül egymás mellé épített, közös falú házakat a közeli olajfinomító miatt gázzal fűtötték, mert az nagyon olcsó volt. „Olcsóbb volt a gáz, mint a gyufa" - mondta Ottó. A ház mindig a család tulajdonában állt. Az alsó szintjén a család lakott, a felső szinten pedig a testvérek két nagynénje. A ház fontos a számára, hiszen rengeteg emlék köti hozzá, falát a testvére, István halálának az évfordulója alkalmából készített emléktábla díszíti. „Neki volt egy nagyon jó barátja Ptujban, méghozzá Gojkovič Viktor, aki szobrász. Nagyon jó haverok voltak. Egy időben jártak Ljubljanába, az akadémiára. Az öcsi grafikára, ő pedig szobrászatra" - mesélte el Ottó a művészről, aki az emléktáblát készítette. Az épületet emlékháznak vagy oktatóközpontnak is szívesen látná, illetve el tudná képzelni. A család szenvedélyes gyűjtő. Nemcsak a három testvér, hanem már az apjuk is hódolt ennek a
