Kerecsényi Edit: Hetési női viselet és hímzések a Muraszombati Múzeum gyűjteményében (Zalaegerszeg, 1999)
Az egyes viseleti darabok elemzése
A rokonságához tartozott a Bene Kati, azt Kótban megtalálja, az is nagyon szépen tudott varni. A mamának, apai nagyanyámnak vót 10 ingi is, ő maga varrta, keményítette rozskeményítővel és vasalta. Minden ingujj szélén vót ollan piros főszedett szalag és ahhoz varrták hozzá a kiézelüt, amit szépen kivártak...... Ez az a pacsa, elviheti a múzeumnak is, nagyanyánké, Szórni Kataliné vót, a két szélén nem egyforma a hímzés.. Hasonló a Stefanekéknál lévőhöz, annak a hímzése sem ugyanaz a két oldalon. Hogy ki hímezte?...ő varrhatta itt Petesházán, de lehet, hogy ő is édesanyjától öröküte még... Talán 1925-ig viselte, (mert 1894-ben esküdtek.) ...mert kontyos asszony vót, de akkor már inkábbfejkendüt kötött a fejére. Vót neki három pacsája is, effélék, egyet biztosan, de talán kettőt is beleraktunk a koporsuba, az egyikkel meg le is takartuk.. .Ami régi ruhája vót, ő maga mind egy lepödübe belekötötte, hogy azokba temessék el... Az asszonyi fejrevaló, a „fejkötü”, „konty” és a „kontypántlika”, „kontyfüzü” 1880 táján a kasmír fejkötő már a menyecske jellegzetes fejfedőjének számított, amit a különböző korú asszonyok hol így, hol úgy viseltek. A Gönczi által közölt rajzok is szemléletesen illusztrálják a göcseji és hetési településeken zajlott változást, e divat kisebb tájegységenként is érzékelhető sokféleségét. A gyűjtemény 4 kasmír fejrevalót őriz. Valamennyi három részből szabott: a két azonos méretű és mintájú oldalsó rész anyaga minden esetben élénk színű, nagyvirágos kasmír, sőt a közöttük lévő, a fejfedő vonalában húzódó hosszúkás betét háromnál ugyancsak virágos kasmír, csak a negyedik egyéb mintájú. (45-46. kép). Valamennyit kézzel varrták és erős házivászonnal bélelték. Sajnos, mindegyik hiányos: egyiken sincs már meg a „kápli”-nak, „kontynak” nevezett, kéregből, fából vagy kartonból formált - apró, néha nagyobb - hajkontyfedő, amit a hetenkénti, többnyire szombat esti vagy vasárnap reggeli fésülködés után hozzá szoktak varrni a hajkontyhoz. Hiányosága még e fej kötőknek, hogy a sok használattól a tarkón elfeslődött vagy onnét leszakadt már a „bujtató”, mely a „kontypántlika” (lásd később) befűzésére szolgált. (XXIXXII. rajz) Az E 42. sz. főkötő illetve konty (45. kép) kasmírból Radamoson készült. (XXI. rajz) Két oldalsó részén jól láthatók azok a becsípések, bevarrások, melyek a fejhez simuló formáját megadták. A szaggatott vonallal jelzett helyen visszahajtották az anyagot a fonákjára, majd varrással rögzítették, hogy a kontypántlikát itt bujtathassák át. Utóbbit nem volt módunk megtekinteni, de fényképe szerint hasonlít a már ismert darabokhoz: 5 cm széles fehér batisztszalag, két végén egy-egy fehér és piros pamuttal hímzett sávval valamint ugyanazon színű pamutfonállal horgolt csipkével. E kontyot és a kontypántlikát állítólag 1910 és 1930 között még viselte tulajdonosa, de a századforduló előtt varrták. Az E 311. sz. fejkötő szabása nagyjából hasonló az előbbihez, (E 45) csak a kasmír más mintázatú. Méretei: a középső sáv 5,7x25,5 cm, a két oldalsó rész 17x10 cm. Szakadozott, tartozékai is hiányoznak. A petesházi Simon Katalin viselte körülbelül 1930-ig különböző kontypántlikákkal, ám azokat később Gergely-járáskor (március 12-én) a házban megfordult „Gergő-gyerekeknek” ajándékozták. Az E 547. sz. (45. kép) „konty” zöld alapon piros rózsás és piros alapon tarka virágos kasmérból szabott három részes asszonyi fejrevaló. Két oldala zöld, a középső hosszú sáv a piros alapú. Az egész fejrevaló fehér bélésgyolccsal együtt szabott és kézzel varrott. A kontyszalag befűzésére szolgáló pánt hiányzik. Szakadozott, lyukas, molyette. Hiányzik belőle a kemény fakonty is. Két oldala 17x10 cm, a köztes fejtetősáv 5,7x25,5 cm. E fejfedő szintén Simon Kataliné volt. Figyelmet érdemel az E 486. sz. nagyvirágos fejfedő. (XXII. rajz, 46. kép) Két oldalának és közepének hátsó része hoszabb a vászonbélésnél, hogy a kasmírborítás visszahajtott, a béléshez varrott részébe befűzhessék a pántlikát. A visszaszegésnél az anyagot 11 cm-re ráncolták, ily módon adván meg néki a hajkontyhoz simuló formát. A fejfedő középső része 5,5-5 x 34 cm. Az E 486. sz. kontypántlika (XXIII. rajz, 47. kép) szintén fehér, mintásán szőtt, 5 cm széles batisztszalag. Két végét 3-3 sáv, zömében piros, kevés levendulakék és fehér pamutfonállal varrt sorminta díszíti. Oltésmódok: bujtasá- SOS-, lapos-, szalag- és száröltés valamint apró, szálhúzásos azsúrsor. A két végére fehér alapon piros és kék mintás „recehorgolás” került, amit piros rövidpálcás ívekkel és egyéb díszítményekkel szegélyeztek. Hossza 148 cm. A fejkötő és pántlikája 1905 táján Bánután készült. 16
