Kerecsényi Edit: Hetési női viselet és hímzések a Muraszombati Múzeum gyűjteményében (Zalaegerszeg, 1999)
Az egyes viseleti darabok elemzése
szabott e kétszeles kötények színes gyapjúfonállal történő hímzésének, s az alján cakkos, kerek, „kötényrózsás”, 3-4 színnel - ám nagyjából azonos öltéselemekkel - készített kötények váltak a legkedveltebbé! Hosszú kötőjüket 2-3 cm széles, halványszínű, vastag gyári gyapjúszőttes szalagból varrták. A legtetszetősebb, fekete szaténból készített darabokat nagy becsben tartották, hímzésükért állítólag „1 Ft-ot” is kellett fizetni. Egy-egy módos menyecske 4—5 kötényt is csináltatott magának, s a legkedveltebbet végül el is temették tulajdonosával. A többit megvásárolták a divatos viselet után vágyódó menyecskék, sőt az idős asszonyok néha még életükben egy kedves szomszédra vagy rokonra hagyományozták őket. Csak így érthető, hogy egy nemzedéknyi idő alatt ilyen egységes, formában és színben egyaránt magas színvonalú, csupán laposöltéssel, szalag-, szár-, lánc- valamint huroköltéssel kivarrt, gyapjúfonállal hímzett köténydivat alakult ki. (Az egyes színeket jelölő számok a XVII. rajzon találhatók.) Három kötény hímzését valamint fotóit mutatjuk be, de csupán egynek adom részletes leírását, mivel a szabásuk nagyjából azonos. A XVII. rajzon bemutatott kötényt (E 544) a lakosi származású de Völgyifaluban elhunyt Bíró Vendelné készítette és viselte csaknem haláláig, az 1950-es évekig. Két szél fekete klottból varrták, és a 35-37. sz. képeken látható hímzésekkel dolgozták össze, majd a sűrű, apró ráncokba szedett anyagot 38x5 cm méretű, csíkos, köpperszövésű ágynemű-anyagból készült derékpántba, „gallér’-ba foglalták. Két szélének lapos- és huroköltéses hímzése csaknem a derékpántig felfut. A kötény alján a szokásos lapos-, szár- és huroköltéses kerek motívumsor zöld, bordó, tojáshéj árnyalatú és lila színeit kiváló érzékkel válogatták össze. A derékpánthoz 72 ill. 74 cm hosszú, 3,5 cm széles, gyárilag szőtt, pasztellszínű gyapjúkötőt varrtak. Hossza 85 cm, bősége lent 230 cm, alját 24 „kötényrózsa” ékesíti.Allítólag a lakosi Mursics Gizi hímezte, ő volt az egyik leghíresebb kötényhímző asszony. A XVIII. rajzon ábrázolt, a már idős Illés Anna által 1910 táján Radamoson egy hagyatékból vásárolt kötény (E 560) 47x6,5 cm-es derékpántja kékfestő kartonból készült későbbi pótlás. (38. kép) Két végéhez ugyancsak halovány 4 cm széles, 77 cm hosszú gyári gyapjúkötőt varrtak. E 83 cm hosszú, 251 cm széles kötény alját 48 „kötényrózsa” díszíti. Tulajdonosa ezt is csaknem haláláig viselte, a két kötőt elől, a hasán csomóra szokta kötni. A XIX. rajzon látható kötényt (E 605) a kapcai Juretics Katarina édesanyjától, a lakosi Both Ilonától örökölte, s úgy tudja, hogy édesanyja fiatal menyecske korában maga hímezte. Az alján 56 „kötényrózsát” számoltunk meg. Az I. világháború után felserdült leánykák már más kötényfajtákat viseltek. Ezek jellegzetes példánya az a göntérházi viseleti együttesben található zöldes-sárga cérnával, géppel varrott, piros kartonkötény (E 39), melynek alján ritkásan lerakott fodor van. Hossza 71 cm. Az 1940-es évek köténydivatját egy petesházi darab képviseli (E 592). Ezt gyárilag gazdagon hímzett fehér batisztból helyi varrónő készíthette a fiatal Simon Róza számára. Leányka mellényke, „lájbi”, „puroszli”, „pruszlik” A göntérházi Soós családtól vásárolt viseleti együttes (E 35-E 43) egyik legszebb darabja az E 38. sz. „puruszli” (XX. rajz), melyet minden bizonnyal a még iskolás, szép Furján Rozikának varrattak 1877 táján egy helyi vagy környékbeli varrónővel. (39-40. kép) Rozika hamarosan férjhez ment, s a családi hagyomány szerint gazdag, a legújabb divatnak megfelelő stafírungot kapott. Az ő néhány viseleti darabján keresztül nyomon követhetjük a XIX. század végi hetési női divatban lejátszódott változásokat. A mellényke anyaga fekete alapon tarka virágmintás szatén. Részekbe szabott, testhezálló. Géppel varrták, házi vászonnal bélelték, majd díszítették, hímezték. Elejét és a mély, ívelt nyakkivágást 1 cm széles, piros alapon fekete virágos kartonnal szegélyezték. Ebből az anyagból varrták a mellényke elejének 5 cm széles alsó szegélyét is, míg a hátsó, nagyobb részt 8,3 cm széles, tarka virágos, selyem Jaquard-pántlikával borították. De egyéb díszítőöltéseket is alkalmaztak: A selyem pántlika felső szélét sárga fonállal varrt boszorkányöltéssel rögzítették. E fölött egy sáv fémszálas, gyári díszítőszalag, „bortni”, majd egy újabb sor boszorkányöltés, azután pedig egy-egy zöld és piros fonállal varrt hullámvonalas, láncöltéses sor következik. Az utóbbi három öltéssor megismétlődik a mellényke hátának ívelt szabásvonala mentén, sőt ilyen díszítővarrást alkalmaztak a hát középvonalában az alapanyag összevarrásának eltakarására is. Bősége 76 cm, 14
