Kerecsényi Edit: Hetési női viselet és hímzések a Muraszombati Múzeum gyűjteményében (Zalaegerszeg, 1999)
Az egyes viseleti darabok elemzése
Az egyetlen otthon szőtt vászonból készített, mellévarrott ujjú, rövid derekú ingnek (E 461) mások az arányai. Ezt a 61 cm széles vászonból épszelekkel szabták és vastag házi fonállal, kézzel varrták össze. Hasítékja elől 22 cm mély, kézzel szegett.1 (Ill/b rajz) Alkalmazott öltésformák: szerényebb bujtásos hímzés, ami uralja a futómintát. Ennek vonalvezetéséhez alkalmazkodó, változatos és aprólékos, laposöltéses, szár- és láncöltéses petytyek, levelek és egyéb ritmikusan ismétlődő motívumok. Az ing hossza hátul 53, elől 50 cm. 1870 körül készítették Gyertyánosban. A hosszú, toldott derekú, ráncos ujjú vászoning, „hossziümög” A hetési viselet kutatói számára különös jelentőséggel bír az E 601 számú, derékban toldott hosszúing: ilyen darabot ugyanis más múzeum nem őriz e vidékről. Anyaga otthon szőtt, lenes vegyesvászon, s miként a fentebb ismertetett rövid derekú ingek, ez is sűrűn ráncba szedett, mellévarrott ujjakkal szabott, kézzel varrott. Az ujjak végét ezúttal 2,2 cm széles, piros pamuttal mintázott gyári szalagba, „szoritu”-ba foglalták, a szomszédos vászonsávot piros, szálánvarrott öltéssorokkal és bujtatásos hímzéssel díszítették, végül egy sor tűcsipkével szegélyezték. Az ing aljához durvább háziszőttesből keresztbe szabott, elnagyoltan, ritkásan lerakott szoknyát toldottak. Ennek alja is épszél. (VII. rajz). Az efféle, a ház körül viselt ingek fölé hűvösebb időben az asszonyok általában alsószoknyát vettek magukra, de legalább egy házivászonból varrott kötényt kötöttek eléje. Sehol nem tartották megbecsült ruhadarabnak, addig viselték, amíg ronggyá nem szakadt. Sok házban használták hálóruhaként is, így a petesházi Gyurkóné Mátyás Katalin, akinek több hasonló szabású inge volt. Némelyiket még édesanyjától vagy az anyósától örökölte. E családtól vásárolta a múzeum az E 527 sz. hosszúinget is, melynek szabása hasonlít a fentebb ismertetetthez. Ám a derék pamutvászonból, az ujja és a pálha finomabb gyolcsból, szoknyarésze pedig durvább házivászonból készült. Kézzel varrták. A csípőbőséget a háton elhelyezett 2-2 rakás biztosítja. A nyak körüli ráncokat gyári szalagpántba foglalták. A 19 cm mély hasíték elől porcelángombbal záródik. A 43 cm-es ingujj 23 cm hosszú pántját piros mintás, keskeny gyári szőttes valamint ugyancsak piros mintás, keskeny, gyárilag hímzett szalag borítja. Az utóbbi szélén egy sor tűvel hurkolt, varrott csipke. Egyéb méretei: az eleje és a háta 1-1 szél azaz 70-70 cm, az ingrész hossza 44 cm, a szoknyáé pedig 56,5 cm 3,5 cm-es visszahajtással. A szoknya bősége 150 cm. Mátyás Katalin öreg korában még gyakran viselte. Az alsószoknya, „kiskikliny”, „kiskitlin”, „asuszoknya” A fehér háziszőttes vászonból varrt szoknyák csoportosításánál gondot okozott, hogy a leltárkönyvi bejegyzés alapján néha nem lehetett megállapítani, hogy azokat alsó-vagy felsőszoknyaként viselték-e, esetleg ennek is, annak is. Idős adatközlőim javaslatára ezért azon darabokat soroltam e csoportba, melyek nem bővebbek 5 szélnél, s melyek derékpántját nem díszíti fölszedett mintázat. Az első négy szoknya a petesházi Gyurkóné Mátyás Katalin hagyatékából származik, ám az örökösök és szomszédok még arra sem tudtak választ adni, hogy viselte-e azokat valamikor Kati néni, vagy csak „letevő ruhaként” őrizgette. A tőle származó alsószoknyák közül egy 4 szeles (E 521), a másik három (E 524, E 487, E 571) 5 szél vászonból készült. Valamennyit otthon sodrott lenfonállal öltögették össze úgy, hogy az egyes szél vásznak csak érintsék, de ne fedjék egymást. A vásznat azután a has előtti rész kivételével körös-körül sűrű, apró ráncokba szedték, majd a derékpántba, a „gallérba” foglalták. A ráncok szabályosak, gyönyörűen, 10-13 cm hosszan sorakoznak egymás mellett, és a szoknya egész hosszában végigfutnak. Hogy a ráncolás hibátlan maradjon, a rakásokat a fonák oldalon, a derékpánt alatt két sorban, egymástól 2 és 4,5 cm-re, a VIII. rajzon látható módon rögzítették. A derékpánt változó, 4,2-8,5 cm szélességű. Egy vagy két pár gomblyuk van rajta, melyekbe lenfonálból házilag készített kötőt szoktak fűzni, és szorosabbra vagy lazábbra kötve szabályozták a derék bőségét. Igaz, találtunk olyan szoknyát is, melyen a kötőket hozzávarrták a derékpánthoz. A szoknyák bősége 290-300 cm, 5-15 cm-es visszahajtójuk részben saját anyagából készült, részben toldott. Valamennyi azon „öregmama” kelengyéjéhez tartozhatott, akinek 1870-es évid
