Mészáros Klára: Dobronoki György. Egy jezsuita a XVII. századból (Lendva, 2004)
jában súlyosan megbetegedett görcsös, epilepsziaszerú rohamokkal járó kórban, ami nagy szenvedéssel járt és élete végéig gyötörte.105 Betegen még 1646-ban is ellátta a rektori teendőket106, de az 1647-1649-re szóló katalógusokban neve mellett csak annyi áll: valetudinárius - beteg.107 Kazy szerint „életének utolsó szakaszában a sok munka és a gondok felőrölték egészségét, megbénult és kínjait vallásos elmélkedéseivel enyhítette.”108 Évekig tartó folyamatos szenvedéseitől a halál 1649. március 27-én szabadította meg.109 Elhalálozásának napját is a különböző források többféleképpen említik. Kazy110 és Sommervogel111 szerint május 21-én, Lukács szerint március 27-én hunyt el. De többeknél felmerül a május 11-i dátum is.112 Dobronoki után nagy élenuű maradt. Hatalmas szervezői és irányítói tevékenységét dicséri a nagyszombati egyetem és templom monumentális épülettömbje, az egyetem megszervezése és vezetése, a győri, homonnai és soproni kollégium beindítása, működésük bebiztosítása. Rektorként nemcsak az oktatás folyamatosságát biztosította, de példásan gondoskodott a rábízott diákok szükségleteiről, a kollégiumok és az egyetem felszereléséről az 1599-ben megjelent Ratio studiorum, jezsuita iskolai rendszabályok értelmében. A halálakor készített feljegyzés hangsúlyozza delovanje kolegija v Győru, Humenné in Sopranu. Kot rektorje zagotavljal nemoteno izvajanje pouka, v skladu z jezuitskim redovnimi pravilnikom Ratio studiorum, ki je bil izdan leta 1599, je vzorno skrbel tudi za dijake in opremo univerze. Zapiski ob njegovi smrti poudarjajo njegove pristne kontakte s Pázmányéin, palatinom Miklóséin Esterházijem in drugimi pomembnimi osebnostmi. Njegov velik uspeh je bil, da mu je uspelo za vzdrževanje trnavskega kolegija od penzuma turčianskega prošta dobiti 5000 forintov113. Sicer je veliko pisal, vendar njegovih del niso natisnili. Starejši viri mu napačno pripisujejo publikacijo Phrases latinohungarica..., vendar je le-to delo jezuita Istvána Dobronokija, kije izšlo leta 1709 v Trnavi114. Večino svojih del je Dobronoki zapisal v latinščini. Jezuitski viri iz leta 1636 omenjajo njegovo znanje latinščine, madžarščine, italijanščine, hrvaščine in nemščine115. Ob latinščini uporablja v svojih delih tudi madžarske izraze in opombe, del njegovih pisem je zapisanih v madžarskem jeziku. Od njegovih rokopisov se najpogosteje omenja njegov dnevnik Actum Academicorum Collegii Societatis Jesu Tyrnaviae, ki ga hrani univerzitetna knjižnica 30
