Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről

saságnak, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja.

Díjak és kitüntetések: Kulturális Nívódíj (Lendva, 1994), Berzsenyi-díj (2003), Zala Megye Alkotói-díja (2006), Magyar Művészetért Díj (2007), Csokonai-díj (2017), Eötvös József sajtódíj (2017), József Attila-díj (2019).

— Az írott szóval című legújabb (2018) tanulmánykötete bemutatóján azt jelentette ki, hogy az irodalomtörténet ne legyen csupán puszta szóhalmaz, amit írunk, annak lelke is legyen. A tanulmánykötet időintervalluma 100-120 év, 20 év munkája van benne. Megjelenik benne a „zalaiság és a tnuravidékiség”, de mi van még ebben a könyvben, ami új és értékeiben is maradandót mutat fel?

— A tanulmánykötetem címében is megfogalmazódik az írott szóval szókapcsolat, amelynek előzménye az írott szóval a megmaradásért című művem (1994, 2. kiadás 1996), s abban valami hasonlóra törekedtem, mint a mostani kötetemben. Címében is jelzem: az, hogy megmaradtunk, egy adott dolognak számít, mint ahogy az is, hogy e könyv megszületett. Ez nem volt ilyen egyértelmű a múlt század 70-es éveiben, amikor Szúnyogh Sándorék és aTavaszvárás írói újrafogalmazták a megtartás és a megmaradás feltételeit a Muravidéken az írott szó erejében bízva. De a 2000-es évek után is kialakult egy magyar közösség, amely őrzi a magyar szellemiséget, ha úgy tetszik, muravidékiséget. Ennek a munkának ez a kötet is egyik folytatása, a továbbélés és túlélés szándékával, az identitás megnyilatkozásainak a számbavételével, fel-felcsillanó remények bűvöletében.

— Műfajilag is megoszlik a kötet, hiszen azt olvashatjuk alcímként, hogy Esszék és tanulmánykötet. Miért alkalmazza mindkét műfajt a kötetében?

— Kultúrtörténeti vonatkozásai miatt, a tanulmány túl szigorú és kötöttségeinél fogva is merev műfaj, így egybemosódik az esszészerűséggel. Irodalom- és sajtótörténetről lévén szó, gyakran egy tanulmányon belül is megjelennek az esszéisztikus elemek, oldva a szigorú tudományosságot, ami persze nem jelent pongyolaságot is. Alapvető különbség mégsem ebben van, hanem a „megmaradásért” programmal összhangban, írói-irodalmi programként a korábbi célzattal összhangban az itteni, főleg az irodalmi életnek a mikéntjét próbáltam megfogalmazni, művekkel, írókkal, alkotókkal és abban is volt tanulmány- és esszéjelleg is. Nálam az irodalomtörténeti vizsgálódás nemcsak irodalom és csak történet, hanem egyfajta művelődéstörténeti kalandozás is, melybe az olvasót is szeretném bevonni.

152