Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről
A 46. Tokaji írótábor 2018-ban az első világháborúhoz kapcsolódó irodalommal és művészettel foglalkozott, és a Halottak élén címet viselte. Ady Endre, Babits Mihály, Kassák Lajos, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Tersánszky Józsi Jenő... és sorolhatnánk azon irodalmi nagyjainkat, akik valamilyen formában megörökítették életük egyik legmeghatározóbb és legborzasztóbb élményét, a nagy háborút. 2018 augusztusában először vettem részt a Tokaji írótáborban, és ott találkoztam legutóbb Ady háborús verseivel. Elményszerű Ady-koncerten vettem részt a tábor első napjának estéjén, amelyen a Role zenekar, Csíkszeredái magyar együttes, megzenésített Ady verseket adott elő. Ady gyűlölte a vérontást, az emberi javak pusztítását, különösen fájt neki, hogy a félrevezetett magyarok idegen érdekekért küzdenek a halállal. Eddigi költészetében a tegnapot ostorozta, de a háború miatt megváltozott, most már a jövő egy háborús, érzéketlen világ, és már csak a múlt számít. Néhány hónappal a háború kitörése után, 1914 novemberében jelent meg a Nyugatban Az eltévedt lovas című verse. Ha a lovas alakja talányos is, a címben szereplő jelző utalása félreérthetetlen; a költemény alkotója mindenkinél hamarább és mélyebben döbbent rá a fenyegető történelmi katasztrófára. E versben a költői én alárendelt szerepet kap a megjelenített világ démonikus látványához képest. Már a felütés is démonikus világot idéz meg. Érték Adyt kritikák az első világháború idején, miszerint, amíg a magyar bakák a háború idején az életüket adták, ő addig kávéházakban ült és írt. Igaz, talán éppen a katonák védelmére, sajnálatukra, a velük való együttérzés táplálására rótta utólag a sorait, hiszen a háború négy éve alatt nem jelent meg kötete, elhallgatott. „Megállt az élet, nincsen több sorsa, / Nincs kínja, csókja, könnye, mámora, / Jaj, mindjárt minden, minden elveszett. ” Az eltévedt lovas Vak ügetését hallani Eltévedt, hajdani lovasnak, Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak. Hol foltokban imitt-amott Os sűrűből bozót rekedt meg, Most hirtelen téli mesék Rémei kielevenednek. Ady háborúellenes versei - „Ember az embertelenségben” - „A halottak élén” 192
