Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

I. Könyvtártörténet

a szlovén integrált könyvtári rendszer a COBISS, ahonnét a könyvtárosoknak csak a bibliográfiai leírást kell átvenniük, s kiegészíteni a helyi állományadatokkal a szlovén dokumentumok feldolgozását illetően, míg a magyar dokumentumok esetében sokszoros munka a feldolgozás, hasonló segítség reménye nélkül, mert nem kapcsolódnak magyar integrált könyvtári rendszerekhez, elvétve némi dokumentumuk bekerül a Magyar Elektronikus Könyvtárba, de ez sem rendszeres tervezés eredményeként. Az úgynevezett ’’palackba zárt szellem kiszabadulásának hallatlan energiája”, vagyis a rendszerváltás nem hozott új megoldásokat. Ez az élő gyakorlat. És nézzük meg ezt is: A muravidéki magyarság java része éppen a kistelepüléseken él a szlovén-magyar határsávban, közel 30 vegyesen lakott kistelepülésen. A települési kétnyelvű könyvtárakban sem történik semmi különös, sőt a média sem tudósít arról, hogy aktív kulturális életet szerveznének bennük. Jobban kellene őket menedzselni, vagy valami új formát kitalálni a működésükhöz, mert könyvállományuk azért van. Mi a pozitívum a nemzetiségi könyvtárügyben? Erre is lenne válaszom; Kálóczy Katalin A határon túli magyar könyvtárügy magyarországi perspektívából című tanulmányában már 2004-ben kiemelte: ’’Szlovéniában a kisebbségi könyvtári ellátásnak törvényi háttere van. Muraszombatban és Lendván sem egzisztenciális bizonytalansággal, sem szakmai fogyatékossággal nem küszködnek az intézmények.” Viszont úgy Lendván, mint Muraszombatban egy-egy hungarológus könyvtáros dolgozik ezen a területen, és ez a létszám a múlt század 70-es éveitől változatlan. Sem a nemzetiség, sem a könyvtári szakma nem tudott több magyar könyvtárost kiharcolni a szakmának, akik építhetnék a magyar könyvtárügyet, digitális kapcsolatrendszert és a partneri viszonyokat, illetve alapprofiljukat tekintve a magyar dokumentumokkal foglalkoznának. Ha megnézzük az oktatás és a sajtó káderpolitikáját, hozzájuk képest a nemzetiségi könyvtárosok száma szégyenletesen kevés, és mostohamódon van kezelve. De, mivel nincsen új program, új stratégia, a nemzetiségi könyvtárügy terén a káderpolitika is marad a régi. Pedig a kisebbségi létben kulcsfontosságú, elhivatott, képzett személyiségekre lenne szükség. Erejük záloga lenne a rendszerű működés, a szervezettség, hogy az esetlegesség helyét vegye át a kiszámíthatóság, a mozgalmi jelleget pedig a professzionalizmus. Egyéni tapasztalatomat beleszőve a helyzetképbe; tizenegy éve vagyok könyvtáros az 1. Számú Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola könyvtárában. Számos téma felmerült bennem a könyvtárüggyel kapcsolatosan, amelyről még mindig nem lehet beszélni, pl. a nemzetiségi könyvtárügy terminológiája is kétes, vagyis Szlovéniában van-e nemzetiségi könyvtárügy, vagy csak kétnyelvű könyvtárügy létezik? A szakirodalom még mindig a kétnyelvű mellett dönt, és nem írnak arról, hogy magyar nemzetiségi könyvtárügyünknek lennének nemzetiségi könyvtárosai, hungarológusai, persze kivéve a magyarországi ter-15