Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről
kozni. Ma is ebben látom a hasznát és szerepét, hiszen a tudománytörténetünknek van kibontakozó hazai szelete is, ami lehet, hogy máshol ilyen mértékben és mélységben biztos, hogy nincsen. A történészeink dr. Göncz László és dr. Kovács Attila olyan történeti témákkal jelentkeztek, amelyek a vidékünkön eltűrteknek számítottak. Göncz László Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941-1945 című könyve (2006). Merem állítani, hogy az ilyen jellegű könyv a Kárpát-medencében sehol sem jelenthetett meg, még olyan helyeken sem, mint Erdély vagy Felvidék, ahol látszólag sokkal erősebb tudományos munkásság bontakozott ki egyetemi keretek közt.- Mennyire tartja fontosnak a muravidéki magyar tudományban a magyar-magyar kapcsolatokat, mert ennek a légkörében is kialakult egy kapcsolatrendszer a Magyar Tudományos Akadémiával és más tudományos műhelyekkel Magyarországon és a Kárpát-medencében? De fontos kapcsolódási pontja ennek a tudományosságnak a szlovén tudományos élet is. Mi a véleménye erről? — Jogos a kérdés, hiszen a muravidéki szlovének visszacsatolása az anyanemzetükhöz is annyi furcsa kérdést vet fel még mai is, hogy foglalkozni kell vele. Az is felmerül akár idézőjelben, hogy „nekünk itt mi bajunk”. Minket, muravidéki magyarokat 1919-ben egy szegény megyéhez csatoltak és ennek meg volt az ára, hiszen túlságosan is elcsatoltak az anyaországunktól és ez 1991-ig tartott, Szlovénia önálló állammá való alakulásáig, az önrendelkezés kivívásáig. Ebből kifolyólag a 90-es években más lett itt is a légkör. A rendszerváltásig voltak kulturális kapcsolatok, de a magyar kormány részéről mégsem volt olyan határozott kiállás irányunkban, mint manapság. Ennek örülnünk kellene. Számomra abszurdum, hogy a visszacsatolás jubileumának a megünneplésénél a szlovének elvárnák, hogy velük együtt ünnepeljünk, mint közös győzelemként az elcsatolást és a vele járó jogfosztottságot, ami hosszú-hosszú időkre gúzsba kötötte a muravidéki magyarságot és a szellemi életet. Én ezt nem tartom jónak, mert más a történelmünk, a nemzeti kötelékeket pedig nem lehet máról holnapra átrendezni. A visszacsatolás az sajátos módon mégiscsak a muravidéki szlovének története. Azt sem bocsátják meg nekünk, hogyha szembesítjük őket, hogy ezeket a területeket mégsem ők szabadították fel, hanem a trianoni tébolyban a nagyhatalmi érdekek nekik kedveztek, a magyarság pedig vesztesek közé került, s ott is maradt hosszú évekig. 157
