Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről
Elődeim, Vlaj és Szúnyogh a szellemi mozgás megteremtésének és az együttgondolkodásnak voltak a képviselői, saját és pályatársaik műveit nem minőségi, hanem mennyiségi mutatók szerint helyezték el egy nem létező hierarchia szerint. Gyakran esetlegesen, az időre bízva a szelekciót. Talán, én voltam az akkor, aki megpróbáltam kritikával közelíteni ezekhez a művekhez. A hangsúly elsősorban a pozitív kritikán volt, de utólag kiderült, hogyha valaki keményebb hangon bírálta a műveket, akkor abból sértődöttség volt, sőt megvetés volt az ára. Az idő azonban engem igazolt. Meggyőződésem volt az, hogy kritika nélkül sajnos ezt az irodalmat nem lehet bölcsőjéből kiszedni és lábra állítani. Most úgy érzem, hogy engem igazolt az élet, ez az irodalom kezd felnőtté válni. — A kötetben legterjedelmesebb éppen ennek a bizonyítása, müvek szerzők, orgánumok, új vagy éppen megszűnt folyóiratok, kiadványsorozatok számbavétele. Nem kívánja-e továbbgondolva a már meglévőt monografikus igénnyel is feldolgozni, újraértelmezni? — Igen, szeretném még a muravidéki magyar irodalmat továbbgondolni, hiszen egy-két szerző még kimaradt belőle. Azok maradtak ki, akiknél úgy láttam, vagy úgy éreztem, hogy a kezdetektől fogva, amikor megjelentek, később nem folytatták az irodalmi útjukat. Elkezdték, de közben elfáradtak, kiégtek, vagy kellő visszhang hiányában nem folytatták. Korszakoltam ezt az irodalmat a kötet fejezetében, de fejlődéstörténetében és teljességében kellene megírnom, a genezisében, ha úgy tetszik. Fontos helyet foglal el, 20. századi kisebbségi létünk, megmaradásunkat is próbára tevő szabadságküzdelmeink talán legmarkánsabb kifejeződése, mely a muravidéki magyar sajtó- és nyomdatörténetben érhető úton. — Konkrétan melyik sajtótörténeti korszakra gondol? — Azt látjuk, hogy Vlaj Lajos megjelenéséig nem volt itt önálló muravidéki magyar könyv. Viszont volt a múlt század elején az itteni magyar sajtóban (Délzala, Alsólendvai Híradó) irodalmi rovat, és abban szép számban jelentették meg a tárcaírók a műveiket. Az Alsólendvai Híradó megyei szinten is első sajtóterméknek számít, és az írók, akik itt publikáltak, megállták a helyüket. Zala megyében ilyen szinten Alsólendvának kiváltságos szerepe volt, hiszen itt jelent meg ez az újság, míg máshol, Zalában (Keszthely kivételével) nem volt magyar sajtótermék. Erre is rá próbáltam mutatni, sőt arra is, hogy az írók és az újságírók az elcsatolás után milyen kemény csatákat vívtak itt, hogy a vidék ne maradjon sajtótermék 154
