Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

IV. Interjúk, kritikák a muravidéki magyar irodalomról, a szlovén-magyar fordításirodalomról, a szomszédos Zala megye és a klasszikus magyar irodalom költőinek köteteiről

nélkül. Tényleg sok esetben az életüket is ki- és rátették erre az ügyre. Szép példa a Balkányi család, amely nem csak a befolyó nyereség miatt adott ki magyar saj­tóterméket, nyomtatott magyar könyvet.- A magyar sajtó területén is voltak változások, megszűnt a kommunizmus, mint ideológiai rendszer és a rendszerváltás után 1991-ben, a magyar sajtó, a Népújság önállósult, de technikailag is beindult a fejlődés, ha csak az inter­netre és az on-line megjelenésre gondolunk. Mi a véleménye erről'í- Ha visszakanyarodunk a múlt század 50-es éveihez, amikor elindult a fejlődése a magyar sajtónak, a Népújságnak és a Muravidéki Magyar Rádiónak is, amiben Vlaj Lajosnak nagy a szerepe, hiszen nemcsak a második háború utáni életnek volt a szószólója, hanem remek költő és író ember is volt. O már akkor, 1956-ban a magyar sajtó indulásakor arra próbált rámutatni, hogy a falvakban mégis megma­radt a kulturális élet, és ő el is járt ezekre a rendezvényekre, tehát aktív résztvevője is volt a magyar kulturális életnek. Közben eljárt a Szlovén Képviselőházban is, hogy érvényesítse a magyarság jogait, és küzdjön is érte. O baloldali ember volt, és kettős szerepben élt. Az itteni magyarok az ő kommunista múltjával nem tudtak azonosulni, viszont Vlaj Lajos (majd Varga Sándor és más helyi aktivisták) együtt kineveltek egy olyan magyar utánpótlást, akik ezt a munkát folytatták, és ezt később intenzívebben tették. Vlaj Lajos elbeszélgetett a muravidéki magyar embe­rekkel, a kulturális rendezvények után bíztatta őket a magyarság önszerveződésére és identitásuknak a megélésére, felvállalására.- Ezt most hiányolja a magyarság életében, hogy a kiválasztott magyar nem­zetiségipolitikusok, igazgatók, kultúremberek, pedagógusok stb. az értelmisé­giek a közösség hétköznapi és ünnepi életében teljes mértékben jelen legyenek?- Igen, hiányolom, hiszen véleményem szerint a magyar sajtó akkor tud haté­konyan teljesíteni, ha „szabadon szolgál”, ha nem mások írják elő, mit kell, és hogyan kell cselekedni. Én Eötvös-kollégistaként, bár nem nagyon volt betekin­tésem a belső, diákmozgalmi szervezettségbe, megéreztem valamit ebből. Persze ehhez a vezetés bölcs „türelmét” is meg kellett szerezni. Egyetemistaként megér­tettem ott Budapesten, hogy a kollégium szlogenjéből kifolyólag mit jelent, ha „szabadon szolgál a szellem”. Látjuk, hogy az 50-es években, amikor újra kellett indítani a magyar sajtót a Muravidéken, mennyire fontos volt Vlajék számára, mennyi meggyőző, „kiáltó szóra”, akaraterőre volt szükség, hogy a „szabadságnak” legalább a látszatát fenntartsák. 155

Next

/
Oldalképek
Tartalom