Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Lét és nyelv konferencia és kerekasztal beszélgetés - Hagymás István: Lét és nyelv - Létnyelv - nyelvlét
mostoha anyaországok s a mostohaanyaországok közötti szakadékot, amelyek felett a kisebbségi lét hidjai egyre bizonytalanabbul inogtak. A végek nyelvében élő léte, létében élő nyelve, az általános bizalmatlanság és félelem légkörében hosszú évtizedekre, egészen mára szólóig a vélt vagy valós lojalitás kényszerzubbonyában lóg a levegőben a fejünk felett, Démoklész kardjaként... Idén, a magyar nyelv évében ünnepeljük Kazinczy Ferenc születésének kétszázötvenedik évfordulóját, s tisztelgünk annak az embernek, aki megújította, „újjá szülte” édes anyanyelvűnket (ismerik-e vajon más népek az édes anyanyelv fogalmának ízét?). Idén, 2009-ben ötvenéves a kétnyelvű oktatás szűkebb pátriánkban, ahogy errefelé mondanák: „Ábrahámja van”. De ne feledjük, hogy a mi Ábrahámunk sötét, totalitárius rendszer csillagzat alatt fogant, s nem tudni pontosan, hogy születésénél a szülők félelme vagy a nyelvért felelős párt-pedagógusok hitbuzgó bábáskodása bírt-e nagyobb súllyal. Bárhogy álljon is a dolog, nehéz elképzelni, hogy az ötvenes években, az önkényuralom évtizedeiben ne estek volna latba (párt) politikai érvek, érdekek, megfontolások akkor, amikor a kétnyelvű oktatás szikrája lángra lobbant. Talán a történészek feladata lesz annak a feltárása, hogy miért nem csak ún. szakmai, hanem politikai kérdés is mindmáig ez a tabukkal övezett szörnyszülött. Tehettek-e volna mást, másként azok, akik nyelvünkért, létünkért a túlélést szem előtt tartva a kétes kétnyelvű oktatás mellett kardoskodtak a szocialista internacionalizmus és a testvériség - egység szólamainak hangzavarában? Ezt most még csak találgathatjuk. Annyi azonban biztos, hogy maguk is kényszerpályán mozogtak, a pártállam paranoiás, mindenkiben potenciális ellenséget feltételező kóros beidegződéseinek kényszerpályáján. A rendszer talán legneuralgikusabb pontja éppen a nyelvében élő nemzet volt. A szocialista államok és a kommunista szövetségek szótáraiban igen negatív, veszélyes, ellenséges kicsengése volt a nemzet, nemzeti nyelv, nemzettudat, nyelvtudat, nemzeti identitás, nyelvi identitás, nemzeti hovatartozás, nyelvi hovatartozás kifejezéseknek. Nem sok kellett ahhoz, hogy lenacionalistázzanak, lefasisztázzanak, lesovinistázzanak, leirredantázzanak valakit, vagy egy népet, amely történetesen elveszítette forradalmait, vagy a vesztesek oldalán találta magát a világháborúk után. A Magyarország megcsonkításával keletkezett vagy megnövekedett nemzetállamok tűzzel-vassal bizonyítani akarták konferencia és kerekasztal beszélgetés LÉT ÉS NYELV 25
