Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Nyelv, identitás, irodalom konferencia - Dr. Bernjak Elizabeta: Az anyanyelv és a kétnyelvűség
Dr. Bernjak Elizabeta Az anyanyelv és a kétnyelvűség 1 AZ ANYANYELV FOGALMA El A „Mi az Ön anyanyelve?” kérdés kisebbségi helyzetben, a kétnyelvűségben nagyon is bonyolult, a kérdezők és a megkérdezettek eltérő j elenségeket rendelhetnek ugyanahhoz a szóhoz. Lesznek olyanok, akik úgy érzik, egynél több anyanyelvűk van, vagy olyanok, akik részlegesen vagy teljesen elfelejtették az anyanyelvként tanult változatot, hiszen az elsőként tanult nyelv nem szükségképpen az, amelyen az egyén a legjobb készségekkel rendelkezik (vő. Romaine 1995: 27). Emellett sokszor adódnak olyan helyzetek, ahol a gyermek elsőként elsajátított nyelve az apához vagy más személyhez, nem pedig az anyához kötődik. Az anyanyelv kifejezés ugyan a mindennapi nyelvhasználat része, sőt a nyelvtudományban is széles körben használatos, egzakt nyelvészeti paraméterekkel azonban kevéssé ragadható meg, így a kétnyelvűség-kutatásban inkább csak az első nyelv ritkábban alkalmazott szinonimájaként megjelenő kategória. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az anyanyelv „az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában (elsőként) tanult meg, s amelyet rendszerint legjobban és legszívesebben beszél. Az anyanyelvet Skutnabb-Kangas szerint négy kritérium alapján határozhatjuk meg: 1. származás — az elsőként megtanult nyelv, 2. azonosulás, a) belső azonosulás - az a nyelv, amellyel a beszélő azonosul, b) külső azonosulás - az a nyelv, amellyel a beszélőt anyanyelvi beszélőként azonosítják, 3. a nyelvtudás foka (kompetencia) - a legjobban ismert nyelv, 4. funkció - a legtöbbet használt nyelv. A kétnyelvűségben ezt nevezik első nyelvnek. E definíciókból három következtetés is adódik: 1. egy személynek több anyakonferencia nyelv; identitás, irodalom 113
