Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970 (Győr - Lendva, 1995)
Lendva
&Lendva Az első világháború után Lendva - mint a járás közigazgatási központja - a magyar nyelvű közművelődés terén egyik napról a másikra holtpontra jutott. Már ismert tény, hogy a királyi Jugoszlávia megalakulása után (1921) az akkori hatóságok tömegesen utasították ki innét a magyar nemzetiségű ügyvédeket, bírókat, orvosokat, tanárokat és tanítókat. Később pedig, a kötelező szlovén nyelvvizsga miatt az addig itt maradtak is elhagyták Lendvát. Ezek a rendelkezések elvágták annak a lehetőségét, hogy a magyarok műkedvelői tevékenységet folytathassanak anyanyelvükön. Azok pedig, akik talán alkalmasak lettek volna erre, a megfélemlítés különféle módjai miatt nem tettek semmit. Csak 1926-tól kezdett a lendvai magyarság az anyanyelvén műkedvelői tevékenységgel próbálkozni. Az első úttörők a lendvai zsidó ifjak voltak. Fénykép igazolja, hogy színjátszó csoportjuk 1926-ban bemutatta az “Iglói diákok” című színművet. A darab egyik szereplője, Blau Lajos visszaemlékezése szerint a hatóságok megpróbálták ugyan megakadályozni a darab színrevitelét, mégis többször előadták. A következő évben, 1927-ben a lendvai Önkéntes Tűzoltó Egylet szervezett színjátszó csoportot, melynek rendezésében a “Noszty fiú esete Tóth Marival” című darab végül számos akadály ellenére 1928. január 5-én, 6-án és 7-én színre került a Korona Szállóban. A Muraszombatban megjelent “Muravidék” című hetilap 1928. január 15-i számában az alábbiakat írták az eseményről: “Műkedvelő előadás D. Lendaván. - A d. lendvai önk. tűzoltó egylet színielőadást rendezett, mely oly fényesen sikerült, hogy úgy az erkölcsi, mint az anyagi várt eredményeket is túlhaladta. Színre került a “Noszty fiú esete Tóth Marival” című színmű. Ezt megelőzőleg két kis egyfelvonásos ment szlovén nyelven, azután következett a magyar előadás, úgy hogy az estét egész éjfélig kitöltötte az előadás. Mindamellett a közönség a legnagyobb gyönyörrel élvezte a valóban szép előadást. A darabot csak sok huza-vona és utánjárás után sikerült színre hozni, s mikor végre biztosítva lett az előadás, a közönség annyira magáénak vallotta az egész ügyet, hogy az előadást háromszor kellett megismételni, hogy az élvezetből mindenki kivehesse a részét. így ment aztán Vizkereszt napján s azt megelőzőleg és utána még egy előadás. A műkedvelők nagy sikerrel játszottak, kitűnő betanulással igen ügyesen viselkedtek a színpadon. A közönség igen hálás volt, - mind a háromszor zsúfolt volt a színház - s szeretetteljes elismeréssel adózott a műkedvelőknek. A bevétel meghaladta a tízezer dinárt.” Ezt követően a magyar nyelvű színjátszás szünetelt, mert az 1929. évi diktatúra az ilyen előadásokat ellenezte. Itt kell szólnunk arról, hogy Lendván 1928-29-ben alakult egy dalárda is, melynek vezetője kezdetben Szép János kántortanító, majd Szécsy Lajos volt. A kórusnak a “Pacsirta” nevet adták, de a hatóság magyar névvel nem engedélyezte működését. Ezért a Pacsirta nevet “Škrjanec”-re szlovénosították, miként képünkön 17
