Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970 (Győr - Lendva, 1995)

Lendva

is látható. Az adatközlők szerint a kórus kezdetben csak magyar népdalokat adott elő. A hatóság azonban kezdettől megkívánta, hogy szlovén dalokat is tűzzenek műsorra. Ezt a tagok nem akarták vállalni, ezért a kórus 1932 táján megszűnt.

Majdnem egy évtized telt el, míg Lendván újra színmű bemutatására került sor... Ezt egy korabeli fénykép is igazolja, melynek hátlapján az olvasható, hogy 1938/39 telén színre vitték a “Beleznai asszonyok” című darabot. Díszleteit Pandur Lajcsi festőművész készítette.

A visszacsatolás után, 1942-ben a “Ludas Matyi” című színművet tanulta be a színjátszó csoport, melyet többször is nagy sikerrel mutatott be. Visszaemlékezések szerint a város magyar lakossága minden előadást megnézett, mindenkor telt ház volt, örült, hogy húsz évi elnyomatás után újra szabadon használhatja és hallhatja anyanyelvét.

A második világháború után, 1945-től 1970-ig Lendván élénk színjátszóélet folyt. A bemutatott színművek számáról és címéről 1957-ig nincsenek pontos adataink, ezért csak a fennmaradt fényképek és a néhány, még élő volt szereplő által bizonyítható darabokról írok. Ezek próbáit az önkéntes tűzoltóegylet és az ifjúsági szervezet irányította. Szervezett nemzetiségi művelődési egyesület sem akkor, sem később nem volt.

A háború utáni első, “Kidőlt a májusfa” című darabot 1947 elején vitték színre. Horvát István és Horvát József tanítók rendezték. Nemcsak lendvaiak szerepeltek benne, hanem hosszúfalusi és völgyifalusi fiatalok is. Lugarič (Hermán) Ági szerint Lendván hatszor mutatták be telt ház előtt, ami azt jelenti, hogy 1500- an nézték meg, részben már 1948-ban.

Ezután a “Juhászlegény” című drabot kezdték tanulni, melyben zömmel ugyanazon szereplők játszottak. 1949 elején került bemutatásra nagy sikerrel. Tizenegyszer adták Lendván elő, mindig nagyszámú közönség előtt. A sikert bizonyítja, hogy 1951-ben újra előadták, amit a lendvai Önkéntes Tűzoltó Egylet értesítése is igazol. Ebben arról értesítik a járási Közművelődési Hivatalt, hogy 1951. július 1-én 15 és 20 órakor a darab ismét bemutatásra kerül. Az előadást 1952 márciusában a tűzoltóegylet közkívánatra negyedszer is megismételtette.

Azt követően szintén Horvát István vezetésével az “Iglói diákok”-at kezdték tanulni. Lugarič (Hermán) Ági szerint (aki a darab egyik szereplője volt) hatszor adták elő szép sikerrel. Ekkor még nagyjából - amint a korabeli fénykép is tanúsítja - a tapasztaltabb színjátszók szerepeltek. 1955 őszén azonban új, fiatal színjátszó csoport lépett színre Bokros Károly vezetésével, mely a “Nagymama” című háromfelvonásos darabot kezdte el tanulni. Ebben is szerepeltek más települések lakosai: így a göntérházi Varga Károly és a völgyifalusi Adorján Ferenc. Varga Károly szerint e fiatal csoportnak tehetséges és lelkes tagjai voltak, akik a jó szakmai vezetéssel többször is színre vitték a darabot szépszámú közönség előtt. A Népújság 1956-ban így méltatta az eseményt: “A lendvai magyar Kultúregyesület február utolsó vasárnapján “Nagymama” című háromfelvonásos vígjátékot mutatott be. A szereplők közül Varga Laci volt a legjobb. A csoport a tevékenységével hozzájárult a tájon élő magyarok műveltsége magasabb színvonalra való emeléséhez”.

18