Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)
Anyanyelvoktatás
több helyen keresik a nemzetiségi nyelvtudású fiatalokat. Nagy lépés volt a kétnyelvű oktatás bevezetése középiskolai szinten, bár ezt érték és érik is kritikák, de az bizonyos, hogy a nyelv fennmaradásának ez az egyik módja. A Maribori Egyetem nagyon fontos, úgy is mondhatnám, pótolhatatlan szerepet tölt be a magyar nyelv és irodalom oktatásában. A magyar nyelvi tanszék és a lektorátus több évtizedes tevékenysége elismerésre méltó a szlovéniai magyar kisebbség nyelvi képzésében. Az ország fővárosában, Ljubljanában csak kevés magyar család lakik, régen települtek ide, és nyelvük, szokásaik már-már elfelejtődnek. Jöttek néhányan, de inkább menekültek ide az utóbbi években is a háború fenyegetettsége elől. Kik azok mégis, akik Ljubljanában magyarul tanulnak és miért teszik? A fővárosban a Bölcsészettudományi Karon 14 éve működik magyar lektorátus, ahol Magyarországról jött, magyar anyanyelvű és magyar nyelv és irodalom szakos tanár látja el ezt a munkát. Jelenleg nekem jutott ez a megtisztelő feladat. Nagyon érdekel, hogy milyen okok miatt, milyen célokért tanulnak nálunk az egyetemen magyarul. A hallgatók nagyobb része szlovén, kisebb része származik magyar, illetve félmagyar családból. Évről évre elvégeztem a nyelvtanulás motivációinak vizsgálatát diákjaim körében. Az objektív és szubjektív okok kb. azonos mértékben fordulnak elő. Objektív okok közé sorolható elsőként a bevezetőben már említett követelmény, hogy kétnyelvű területen a munkavállaláshoz szükséges a magyar nyelv ismerete is. Egyetemünk a nyelv tanításán túl lehetőséget nyújt a nyelvvizsga megszerzésére is. A “friss” diplomásoknak Szlovéniában is nehéz elhelyezkedni, ezért a diákok - akár tanárok, orvosok, gyógyszerészek vagy mérnökök lesznek - vállalják a nyelvtanulás nehézségeit. Tapasztalatom szerint nekik kb. két év kell ahhoz, hogy az eligazodáshoz szükséges, főleg beszédkészségre alapuló nyelvismeretet megszerezzék. Akik “otthonról hozott”, vagy korábban szerzett nyelvtudással rendelkeznek, két év múlva sikeres nyelvvizsgát is tehetnek. Ezzel a lehetőséggel egyre többen élnek, ez év decemberében várhatóan hatan fejezik be ily módon tanulmányaikat. Második helyen a magyar nyelv már korábbi, bizonyos szintű ismerete áll. Főleg a muravidéki nemzetiségi területekről Ljubljanába került diákok nevezték meg ezt a motivációt. Ők úgy gondolkodnak, hogy az otthoni nyelv fejlesztésére az egyetemen ingyenes lehetőségük van, s ha idejük engedi, szívesen bejárnak a nyelvórákra. Velük természetesen más módon, más didaktikai módszerekkel kell foglalkozni, mint a szlovén anyanyelvűekkel. A harmadik ok szorosan kapcsolódik az előzőhöz. Az egyetemi tanterv előírja, hogy a diákok kötelesek választani második idegen nyelvet. A nemzetiségi területekről jött diákok éppen a környezetnyelv hatására könnyebben tudnak megfelelni a követelményeknek, és “gyorsan” megszerezhetik az aláírást. Aki ennél igényesebb, a magyar nyelvet is szorgalmasan és alaposan tanulja, nem marad meg csupán a beszélt nyelvnél, hanem törekszik az irodalmi nyelv vagy egy-egy szaknyelv elsajátítására is. Bizonyos szakokon, pl. általános nyelvészeten, néprajzon, történelem szakon a választható nyelvek között első helyen áll a magyar. Bizonyos mértékig még objektív, de már szubjektív ok is a két ország közelsége. A jószomszédság, a két nép közötti kapcsolatok további építése - akár gazdasági, akár kulturális téren - elengedhetetlen. Ennek pedig eszköze, közege a nyelv. Ehhez kötődő szubjektív okok közé sorolom a egyéni ambíciókat: pl. a két nép közös történelmi múltjának kutatását, néprajzának leírását, feldolgozását, irodalmának megismerését és megismertetését. A kapcsolatok szélesednek, egyre több területen keresnek tolmácsokat, fordítókat, és ebből még nagy hiány van Szlovéniában. A fordítói és tolmácsi pályára készülők élethivatásuk előiskolájaként járnak magyarórára és tesznek állami nyelvvizsgát. A szubjektív okok között a családi kapcsolatok jelentenek erős motivációt. Magyar, félig magyar szülők gyermekei nem akarják elfelejteni a “gyökereket”, és a lektorátuson folyó nyelvórák erre is lehe-87
