Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)
Kétnyelvűség és anyanyelvűség
rül az a pragmatikus gondolat is, hogy az anyanyelv vagy egy világnyelv ismerete hasznosabb-e. A nyugati magyar nyelvi régióban, főleg a burgenladni magyar nyelvszigeteken gyakran találkozni efféle problémákkal, de a Muravidék sem mentes az idevágó gondoktól. A rábavidéki szlovénoknak is nagyjából hasonló a gondjuk. - A szóban forgó makrokutatásokra nagy szükség van, ugyanis a történelmi Magyarország nyugati régióiból - 1921 után - kialakult Burgenland kisebbségi nyelvi helyzete figyelmet érdemlő sajátságokat hordoz. Ezek az eltérések igen tanulságosak lehetnek számunkra a tágabb értelemben vett hungarológia szempontjából is. - A kétnyelvűség különös nyelvi-nyelvhasználati állapot. A konkrét kutatások nem nélkülözhetik a történelmi előzmény vizsgálatát. 2. Noha a Kárpát-medence a honfoglalás óta - de mutatis mutandis annak előtte is - sok nemzetiségű “nagyrégió”, mégis számunkra és a történelmi tények számára is meghatározó szerepe van annak, hogy a magyar nyelv mintegy ezer esztendeig a történelmi Magyarország társadalmi kommunikációjában, nyelvi kultúrájában meghatározó szerepet töltött be. Az idegen anyanyelvűeknek egy meghatározó része - a kommunikációs nyelvi szituációtól függően - valamilyen mértékben elsajátította a magyart. A társadalom mobilabb elemei (katonák, papok, nemesek és nem nemesek stb.) - átváltottak vagy átválthattak a magyar nyelvre. A magyar nyelv és nyelvi kultúra összekapcsoló szerepét bizonyíthatja a Kárpát-medencében az a tény is, hogy a beszélt nyelvi norma elemeinek a tekintélye a társadalmi nyelvi tudatban már évszázadokkal ezelőtt megerősödött, és így a magyarban igen régtől regionális tekintélyváltozatok álltak elő. Majd ezek a változatok egyre jobban közeledtek egymáshoz. A XIX. század végére szinte már teljesen kicsiszolódott a legigényesebb és legegységesebb művelt magyar nyelvváltozat. Az irodalmi nyelv beszélt változatai a Kárpát-medence egész területén járatosak voltak. Az egységesülő, illetőleg egységesült magyar tekintélynyelvi változat mögött a Kárpát-medencében igen erős hungarus (“magyar”) tudatnak kellett ahhoz kialakulnia, hogy például még a XIX. század közepén is a magyar szabadságharcban az etnikailag nem magyar származásúak is vérüket ontsák, életüket áldozzák hazánkért. Ezt a nyelvi-kulturális-társadalmi állapotot katasztrofálisan érintette a trianoni békediktátum, amelynek következtében a történelmi Magyarország területeinek kb. 2/3-át elveszítette, a magyar anyanyelvűek 1/3-a különböző szomszédos államok területén “találta magát”. Ám a fentiekből az is nyilvánvaló, hogy a történelmi Magyarországon élő idegen ajkú lakosság egy meghatározó része is jól beszélt, írt, olvasott magyarul - többségük iskolai tanulmányaik alapján -, s így az egységes nyelvváltozat irodalmi vagy köznyelvi formációját használta. A trianoni határok következtében tehát a magyar nyelvet óriási trauma érte. S mi több, a magyarságnak egy jelentős része - határainkon túl - egy csapásra nemzetiségi sorba került. Ugyanakkor az is tény, hogy a történelmi Magyarország több népcsoportja, etnikuma pedig “államalkotó” lett. Nem kívánok belemenni a “történelmi igazságszolgáltatás” roppant összetett problémáiba, sem a “határkérdések” feszegetésébe. Annyit mégis hangsúlyoznék, hogy a kétnyelvűség és kódváltás problémáinak kutatásában a történeti-társadalmi háttér kérdése nagyon fontos, különben kellőképpen nem érthető meg a nyelvi-nyelvhasználati magatartás szociolingvisztikai oldala sem. Ebből fakad, hogy a kétnyelvűségnek földrajzi és szociolingvisztikai hátterét alapos vizsgálatok tárgyává kell tenni. A “traumatikus” kisebbség/nemzetiség magatartása más képet mutat, mint egy sokkal korábbi történeti-társadalmi izolációban megőrződött etnikumé. 3. Minden jel arra mutat, hogy a határainkon túli magyar nyelv és nyelvhasználat terén új korszak kezdődött. Az elmúlt két emberöltő elég volt ahhoz, hogy ezt a tagolódást földrajzilag és szociolingvisztikailag érzékeljük. - A magyar anyanyelvűek számbeli visszaszorulása általános jelenség. És ez nem (csupán) demográfiai probléma. Egyébként a szóban forgó jelenség is nyelvföld36
