Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Húgommal egy (szabad)napján

Aznap Foxy, a Jack Russell-terrier igencsak nyugtalankodott már, s ezért a Muscelmanns-tótöl kezdve egész úton hazafelé az ölemben nyugtatgattam. Azért is sietős volt a hazatérés, mert aznap este nyolcra volt a „Tupperware-party” megbeszélve, amelyre négy-öt asszony jött el, meg természetesen Ingrid Folkers, aki a termékeket bemutatta. Alighanem az aznapi hazánkfia-látogatás is e célt szolgálta volna, ha megtörténhetett volna.

Ingrid Folkers ötvenhárom éves, de nagyon jól néz ki. Sokkal jobban, mint elhízott lánya, aki az előadás végére ért oda, hogy segítsen anyjának a több utazótáskányi Tupperware-cókmókját berakni a kocsiba. Ingrid negyvenhét éve, tehát hatéves kora óta él itt Kanadában. Itt járta ki iskoláit, ahol szolid kanadai állampolgárt neveltek belőle. Az anyja szlovén volt, ha jól értettem, s Ingridnek horvát vér is folydogál az ereiben. Szlovénul nem tud, azaz - állítása szerint - hetekig kell szlovén környezetben lennie ahhoz, hogy nekibátorodjon, s értse és beszélje újra a nyelvet. A lánya, „nörsznek", ápolónőnek tanul. A tanulás mellett van egy jól fizető, érdekes szabadidős munkája: valamelyik bevásárlóközpont gyermekboltjában beöltözik „Telly-tobi”-nak. Hát ez a szerep aztán tényleg az alkatára, ábrázatára szabott. Elég merev és butuska forma. Egy megszeppent gyerek, aki azon szeppent meg leginkább, hogy időközben felnőtt és elhízott. Ezt a büntetést azzal érdemelte ki, hogy jó gyermekként mindent megevett, amit elébe tettek, sőt még annál is többet.

45