Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Húgommal egy (szabad)napján

ügyre venni. Nem sokat beszélgettünk a húgommal erről. Tán az ő első találkozása ezzel a tóval is ilyen volt, s azt akarta, hogy e'n is lássam. Egyáltalán nem mondtunk a tóról e's környékéből különösebben emlékezetes bölcsességeket vagy ostobaságokat. Éppen ezért nem fogtam föl, hogy mi is akart ez lenni. Amolyan pótcselekvésnek fogtam föl, de ezt nem tettem szóvá. Gondolatban kritikusan és önkritikusan összehasonlítottam ezt az élménykínálatot a hazai, általam nyújtott élménykínálattal, amelyben őket részesítettem jó egy évvel korábban, s így egyet-Ingrid Folkers, a húgomnál megrendezett Tupperware-party fő-fő varázslója. A házhoz JÖVŐ KERESKEDŐ A MENŐ (JÖVŐ?): VlSSZA A REGI szép időkbe? Mifelénk is divat. Mifelénk is Oltáruó lesz?

A Tupperware-party végkifej lete: a vásárlók elözönlik Ingrid asszonyt, minden érdekli őket, de szépkevesetvásárolnak

len zokszó, szemrehányás sem hagyta el a számat. Csak reménykedtem, még reménykedtem abban, hogy sikerül találkoznom végre egy hazánkfiával, egy falunkból származóval, aki a Kennedy street-en lakik. Megkerestük a házát, de nem álltunk meg, a húgom bevett, és - gondolhatta - bevált szokása szerint csak a haladó kocsiból menet közben rámutatott egy, az úttól távol eső házra, s mondta, hogy ez a falunkbeli háza, s hogy most azért nem fordulunk be eléje, mert útközben a mezőn traktoron látta ülni hazánkfiát, a felesége kocsija pedig nem áll a ház előtt. így ott keresnivalónk nem lenne. Látogatásunkat elhalasztottuk egy későbbi időpontra, így végül semmi sem lett belőle.

44