Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Sétám az Ontario-tóhoz Pickeringnél

neki helyet, s a csokor uralni kezdte a szalont abból a sarokból, ahova helyezték. A száraz virágcsokorra, mely dicsérő szavaim szerint ezüst- és aranyszínű, az volt öcsém válasza, hogy lecsatolta karomról az olcsó, Magyarországon vásárolt vízhatlan kvarcórát, s helyette a saját arany- s ezüstszínű, fémszíjas, vízhatlan kvarcóráját csatolta a karomra, mely a dátumot is mutatja. A fekete bőrszíjas órámat pedig megrökönyödésemre ráakasztotta a száraz csokorra.

Délután már nem volt kedvem még egyet sétálni, hisz félő volt, hogy egy harmadik utat a tóhoz nemigen találok, egy harmadik bárhova máshova vezető útnak meg nem volt vonzása, s értelme sem. Attól is tartottam, hogy csak ismételném kétszer már jól elsütött poénjaimat az - ő szavukkal élve: „gárbics” - azaz hulladékgyűjtéssel, s harmadszorra már unalmas lennék. így hát csak visszaemlékezhettem aznapi sétáimra, a West Shore drive-ra, melynek házszámai nyolcszáz felettiek az utca innenső, öcsémék szalonjához közeli végén, ahol elkezdtem sétámat; meg a Chipmonk drive-ra vagy court-ra, melynek házszámai háromszáz felettiek ott, ahol az a West Shore drive-ba vagy street-be torkoll. Itt tértem le előző útirányomról, s gyalogoltam le a lejtős Chipmonk utca legvégéig, a tóparti „Frenchman's Yacht-Club”-ig, majd pedig belevesztem a közeli vad természet nádas, mocsaras útvesztőibe, de el nem vesztem. Mindvégig tudtam, hol járok, hogy jutottam oda. s hogyan jutok onnan vissza. Második sétámon teljesen biztos voltam abban, hogy öcsém ezúttal nem találna meg, mert előzőleg nem beszéltük meg, hogy merre felé veszem sétám irányát.

32