Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Önálló felfedező útjaim Markhamban

Ónálló felfedező útjaim Markhamban

Az öcsémnél, Scarborough-ban és Pickeringben töltött első, eléggé sikertelen, szinte esemény nélküli, közös hangot kereső hétvége után Markhamban sem elégedtem meg azzal, hogy a húgom útbaigazítását követve odataláljak fodrászszalonjáig, ott beüljek és udvarias, hízelgő beszélgetéseket folytassak rossz angolsággal a szalon vendégeivel, alkalmazottaival, s vele magával. Nyelvtanulási és - gyakorlási lehetőségként fogtam fel ezeket a társalgásokat, így csak végszükségben használtam magyar anyanyelvemet, csak olyasmit mondtam magyarul, amit angolul nem tudtam. Húgom sorra bemutatott a vendégeknek mint idősebbik fiútestvérét, aki a „backhome”-ból, az odahagyott óhazából jött látogatóba.

Először sorra jártam a közeli boltokat, s vissza-visszatértem megpihenni és társalogni a szalonba, majd ismét - újult erővel - nekilódultam felfedező útjaimnak azzal az elhatározással, hogy elgyalogolok az első komolyabb útkereszteződésig. Egyre keletebbre mentem, mintha ösztönösen hazafelé akarnék menni. így értem el aznap a Main street-ig, s fedeztem is fel magamnak aznap a város főutcáját, régies, történelmet idéző hangulatával, ódon házaival, s ajtófélfánál alig magasabb, zömök faoszlopaival, amelyekre keresztben, kétoldalt kampóban végződő kovácsoltvas konstrukciós elem volt felerősítve, s amelyek rendeltetését akkor még nem tudhattam, ki sem találhattam. Ám hetekkel később, Markham alapításának jubileumi ünnepe közeledtével egyszercsak mindenütt ezeken a zömök póznákon, azoknak minden egyes kovácsoltvas karján és kampóján egy-egy nagy virágcserép lógott, úgyhogy alig fejmagasság felett virágfüzér húzódott utcahosszat.

Ámultam a régi és régiesített cégtáblákon, megcsodáltam egy művészeti bolt

14