Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)
Önálló felfedező útjaim Markhamban
árukészletét, majd végül egy - talán presbiteriánus - templommal szemben megpillantottam két éttermet egymás mellett, piros-fehér-zöld nemzeti színekkel a díszítőelemei közt. Az egyik a „Mr. Hungarian” magyar étterem, a másik meg egy olasz pizzéria volt. Mellettük jobbra egy utcácska kezdődött, egy-két házzal arrább pedig - nicsak, nicsak! - egy valódi antikvárium, egy valódi, odaillő nagyszakállú aszkétával. Legszívesebben betértem volna, s engedélyt kértem volna arra, hogy fényképezhessek is. Őt is lefényképeztem volna, öreg könyveivel a háttérben, csakhogy akkor még csupán a hazulról magammal vitt olcsó, vaku nélküli fényképezőgép volt nálam, s a majdnem tele filmen is már csak három felvételnyi hely volt. Nem sokat teketóriáztam. Azonnyomban le is fényképeztem a templomot, a vele szembeni „Mr. Hungarian” éttermet és az antikváriumot kívülről. Ekkor még nem érdekeltek a könyvek, azazhogy érdekeltek, de hozzájuk se mertem nyülni. Ahhoz bátorítás kellett. Kellett, hogy vérszemet kapjak, s kellett, hogy kialakuljon egy koncepcióm, hogy mit is akarok én tulajdonképpen abban az antikváriumban keresni. Amikor este, az asztalnál, evés közben elmeséltem mindkettejüknek, sógoromnak már másodszor, hogy aznap merre jártam, nagy volt a szenzáció, hogy én egyedül, első markhami napomon ekkora részt felfedeztem magamnak a városból. A sógorom is, meg a húgom is magyarázgatta, hogy onnan az antikváriumtól csak a következő útkereszteződésig, a Bullock drive-ig kellett volna elmennem, legfeljebb száz-kétszáz métert, s aztán a Bullock mentén le a vasűtig, át a vasúton, s máris a mi utcánkban, a Snider 15 Egy ódivatú háza Main street-en
