Kovács Attila (szerk.): Hova megyünk, bajtársak? - Világnak! Szlovénia és az '56-os magyar menekültek (Ljubljana - Lendva, 2016)
Kovács Attila: Menekülttáborok és befogadó központok Szlovéniában
A menekültek számára létrehozott táborokkal és befogadó központokkal kapcsolatos összes teendő a szövetségi belügyi szervek hatáskörébe tartozott, és ők jelölték ki a táborok személyzetét is. A 2. számú táblázat a táborokban megforduló személyzetről ad információt. Ebből kiderül, hogy jelentős számú munkaerőt kellett alkalmazniuk a táborok működtetéséhez. A veržeji tábor kivételével - amelynek rövid fennállása alatt egy igazgatója és 2 rendőre volt - minden táborban alkalmaztak az igazgató mellett még „operatív munkaerőt”, adminisztratív és technikai személyzetet, tolmácsokat és egyéb személyzetet, akik a tábor mindennapi működéséhez voltak nélkülözhetetlenek. A menekültekre és a nekik otthont adó épületekre a rendőrség tagjai felügyeltek. A táborok személyzetét gyakran cserélték, ami többek között az „operatív munkára” is kihatott. A különböző menekülttáborokban egyidejűleg 2-5 UDV-munkatárs dolgozott, legtöbben a Rogaška Slatinában (5 munkatárs) és Brestanicában (4 munkatárs) létesített menekülttáborokban. A technikai személyzet alatt fényképészeket, valamint olyan személyeket értettek, akik ujjlenyomatokat vettek és a különböző nyomtatványok kitöltésénél segédkeztek. A menekültek közreműködésével és részvételével úgynevezett „emigráns bizottságokat” szerveztek, amelyek meglehetősen jó eredményeket mutattak fel. Az ő kompetenciájukba tartozott a menekülteket érintő kisebb ügyek rendezése. A Szlovénia területén létesített menekülttáborokat és befogadó központokat működésük során öt alkalommal látogatta meg a magyar hazatérési bizottság, melyet minden egyes alkalommal a Menekültügyi Főbiztosság belgrádi munkatársai is elkísértek. A magyar hazatérési bizottság munkájának sikertelenségére utal, hogy csak 17 menekültet tudtak meggyőzni a Magyarországra való visszatérésről. A Brestanicában (Rajhenburg) tartózkodó magyarokat a menekülteket befogadó svájci küldöttség háromszor, az USA küldöttsége pedig egyszer látogatta meg.18 Érdemes megemlíteni, hogy két menekülttáborban (Bizeljsko és Brestanica) a menekültek fellázadtak a tábori vezetőség ellen. Az UDV beszámolója szerint erre a tábori vezetőség által bevezetett új házirend miatt került sor, egy korabeli szemtanú és a brestanica-i lázadást megélő menekült elmondása szerint viszont a lázadás oka az volt, hogy a tábori vezetőség a nemzetközi segélycsomagok egy részét eltulajdonította.19 18 Uo. 109. 19 Uo. 110; Mélyinterjú Kiss Istvánnal, aki a magyar-jugoszláv határ szlovén határszakaszán keresztül menekült Jugoszláviába és a brestanica-i menekülttáborban volt elszállásolva. Innét Svájcba vándorolt ki. 88
