Kovács Attila (szerk.): Hova megyünk, bajtársak? - Világnak! Szlovénia és az '56-os magyar menekültek (Ljubljana - Lendva, 2016)
Göncz László: Segítették a menekülteket
Ferenc (ma neves Munkácsy-díjas szobrászművész) középiskolásként Ljubljanában találkozott magyarországi menekültekkel, főleg diákokkal. Magyar nyelvtudása révén néhány ízben tolmácsként vették igénybe segítségét a kollégiumban. Arra is emlékezett, hogy a szlovén belügyi szervek civilben tevékenykedő emberei segítették az oda került magyarországi menekültek elhelyezését, s egyengették további sorsukat. A Király testvérek szerint a Szlovénia területére került menekültek többségét korrektül ellátták. Lajos arról is tett említést, hogy a Muravidékről származó rokonokat, akik a vidék 1919 utáni elcsatolását követően az anyaországi oldalra költöztek, a magyar hatóságok az 1950-es években Kistarcsára szállították, és éjjel-nappal verték őket. Annak ismeretében érthető, hogy akik tehették, mint nejének említett rokonai is, 1956 késő őszén elmenekültek az üldözés elől.18 Azokban a napokban azonban más jellegű határ menti találkozásra is adódott alkalom. Amikor 1956 őszén a bizonytalanná vált helyzetben a jugoszláv-magyar határ a menekültek számára átjárható volt, a völgyifalui Kaszásné Gazdag Erzsébet (1925) Tornyiszentmiklóson élő nővére a családjával azonnal átjött a határon, hogy találkozhassanak a rokonokkal. Ők nem olyan szándékkal érkeztek, hogy hosszabban maradjanak, vagy hogy továbbmenjenek Nyugatra, csupán látogatóba jöttek. A jugoszláv hatóság emberei megtudták, hogy magyarországiak tartózkodnak náluk, és kijöttek hozzájuk. Elbeszélgettek velük, és amikor meggyőződtek róla, hogy a rokonok még aznap este visszamennek Magyarországra, nem zaklatták őket.19 A radamosi Szabó Margit, leánykori nevén Füle (1939), más szemszögből idézte fel visszaemlékezésében a korabeli eseményeket. A magyarországi forradalom éltetésére egy radamosi ember tízliteres, borral megtöltött üveggel a kezében a Zsitkóc melletti Rigányóci-dűlőn szüretelés közben átmerészkedett az országhatáron. Két magyar határőrt magához hívott, és a bozót közepén megitták örömükben az összes bort. A többi szüretelő rettegett, nehogy megérkezzenek a jugoszláv határőrök, ami szerencsére nem következett be. Egyébként szerinte a magyarországi eseményekre a Szlovéniához tartozó hetési falvakban a hatóság emberei nagyon figyeltek. A hetési emberek megítélése szerint nehezen juthattak információhoz, azért nem is tudták pontosan, hogy mi történik Magyarországon. Azt azonban sejtették, hogy nagy társadalmi megmozdulás zajlik ott. Margit személyesen hallotta, amikor Gáborjánháza irányából visszhangozott egy alka18 Uo. 88-99. 19 Uo. 113-121 76
