Kovács Attila (szerk.): Hova megyünk, bajtársak? - Világnak! Szlovénia és az '56-os magyar menekültek (Ljubljana - Lendva, 2016)
Göncz László: Segítették a menekülteket
megvolt rá az okuk. A bácskai határszakaszt nem, illetve sokkal kevésbé vették igénybe a menekültek, mint a Muravidéket. Egy érdekes történetre László is emlékezett. Amikor 1956 végén vonattal utazott hazafelé, Csáktornyán egy magyar menekültcsaládtól vásárolt értékes fényképezőgépet.14 A szabadkai születésű, az 1956-os forradalom idején Alsólendván tanítóskodó Salamon Árpád (1930) akkori elszántságáról számolt be. Horváth Józseffel, az egyik helyi származású tanárral abban állapodtak meg ők ketten, hogy szükség esetén elmennek a magyar „ügy” megsegítésére, Budapestre. Ez az UDBA tudomására jutott, ezért Árpád is a hírhedt államvédelmi szolgálat listájára került. A helyi pártvezető be is idézte őket, azonban nagyobb gondjuk szerencsére nem keletkezett belőle. Amennyire tehették, a későbbiek során a menekülteket is segítették; főképpen néhány gyereket, akik rövidebb ideig a lendvai elemi iskolát látogatták.15 Amikor Magyarországon 1956 októberében a magyar társadalom progresszív rétege fellázadt az addigi rendszer és a szovjetek ellen, a kapcai születésű Juretics Ferenc (1932) és a baráti köréhez tartozó fiatalok az eseményeket saját szempontjukból is kihívásként élték meg. A mintegy húsz-huszonöt magyar érzelmű fiatal legény egyetértett abban, hogy valahogy segíteni kell a felkelőknek. Arra is készek voltak, hogy ha kell, hát „megyünk lövöldözni”. Ferenc emlékezete szerint a jugoszláv hatóságok a muravidéki határszakaszt azonnal a forradalom kirobbanása után megerősítették. A nagyobb számú határőr és rendőr nem tartotta őket vissza attól, hogy egy este, „amikor már bukásra állt a forradalom”, néhányan elindultak felfegyverkezve a magyar-jugoszláv határ felé, hogy átmenjenek Magyarországra, a forradalom megsegítésére. A fiatalok többségének volt illegálisan fegyvere, természetesen Ferencnek is. A későbbi Hosszúfalu-Rédics határátkelőtől néhányszáz méterre Nyugatra, Ferenc emlékezete szerint a Borosznak-patakocska mentén tervezték a határ átlépését. Tervük azonban nem sikerült, mert a határőrség leleplezte őket. Közvetlenül az államhatár előtt bekerítették a csoportot, majd rájuk parancsoltak, hogy adják át a fegyvereket, és azonnal menjenek haza. Úgy is történt, az ijedt fiatal legények utána hazamentek. Három nappal később a főszervező személyt, egy tapasztaltabb, hosszúfaluhegyi embert, a rendőrség letartóztatta. Akkor mindnyájan nagyon megijedtek, és félve várták, hogy milyen megtorlásban részesülnek. A következő napokban további két-három személyt bevittek közülük 14 Göncz László: Egy lelkes pedagógus-házaspár emlékei. 144-164. 15 Göncz László: Szabadka szellemi öröksége formálta - Salamon Árpád (szociográfia). 90-97. 74
