Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
A fordító munkásságáról
A FORDÍTÓ MUNKÁSSÁGÁRÓL ZÁGOREC-CSUKA JUDIT könyvtáros, tanár, költő, 1967-ben született Muraszombatban. Az általános iskolát Göntérházán, a kétnyelvű gimnáziumot pedig Lendván végezte. 1991-ben Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom-könyvtár szakon diplomát. 1991-1994 között Lendván a Népújság munkatársa. 1995-1996 között magyartanár az I. sz. Kétnyelvű Általános Iskolában, 1996- 2000 között pedig a lendvai Kétnyelvű Középiskolában. 2000-től a lendvai I. sz. Kétnyelvű Általános Iskola könyvtárosa. 2001-től az ELTE BTK Könyvtártudományi és Informatikai Tanszékén PhD-doktori képzésre jár. Elkészült és megvédés előtt álló doktori disszertációjának címe: A szlovéniai magyar könyvkiadás, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től napjainkig. Versei, szépprózai alkotásai és tanulmányai megjelentek a Népújság c. hetilapban, a Muratáj folyóiratban és a Naptárban. Emellett publikált magyarországi lapokban és folyóiratokban is, nevezetesen a Zalai Hírlap, a Vas Népe, a Napút, a Pannon Tükör, a Muravidék, az Árgus, a Bárka és a Hitel folyóiratokban, továbbá a horvátországi Magyar Képes Újságban. Munkássága, irodalmi pályafutása 1997- ben jelent meg Viharverten: barátaimnak című első verseskötete, a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet (MNMI) támogatásával. A verseskötetben két ciklus szerepel: Visszatérés Ithakába és Én a halál rokona vagyok... Pomogáts Béla, a jeles irodalomtörténész, a kötet recenzense eképpen méltatta a kötetet: „ Versek mindenütt teremnek, és ennek örülni kell, minthogy eg ember vág eg emberi közösség nemcsak azáltal teremti meg otthonát, bog házat épít, megműveli a földet, műhelyeket és iskolákat alapít, hanem azyal is, hog verset ír: versekben veszi birtokába az életnek és a világnak a%t a darabját, amelyen otthont kell teremtenie. Talán ez a szellemi követelmény is ösztön fi a kisebbségi sorsban élő, fiatal magar költőket arra, hog számot vessenek minda^pal, amit szülőföldjük ad számukra, ami ezen a szülőföldön otthonos érték és hagomány. ” Göncz László1 a kötet Utószavában arra utalt, hogy Z.-Csuka Judit verseiben azon cél elérésére törekszik, hogy egyszerre kíván egyetemes és kisebbségi költő lenni, és sikerül is neki verseiben e két szempontot harmonikus egységbe olvasztani. „Első verseskötét talán Ady Endré-s sugallatoknak engedve, az élet és a halál versei szerint rendezi el a költő. Nem eg versében ad hangot valamilyen szorongásnak, halálfélelemnek. Eg fiatal lélek vet számot azyal, hog mindennek egszer el kell múlnia, a versek képi anyaga, érzelmi töltése mégis maradéktalan és feltétlen életszeretet mellett bizonyít’ - hangsúlyozta recenziójában Pomogáts Béla. A költőnő első verseskötetében megfogalmazza: „Nem azért írok verseket, hog halhatatlanná váljak, hanem azért, mert teljesebb képet szeretnék látni önmagámról és a világról, saját mikro- és makrokozmoszomról. ”2 Rudas Jutka 3 irodalomtörténész szerint Zágorec-Csuka Judit az a muravidéki költő, aki folytatja a Szúnyogh Sándor által kialakított szerelmi líra erotikus vonulatát. A halicanumi toposz szintén meggyökeresedett mások munkásságában is, így nála is: / 196
