Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Versek - Kardoš, Štefan
KARDOS, Štefan AZ ÉN ANGYALOM I Az én angyalom mezítelenül járkál a házban, a könnyű fenekét nyugodtan vakarja, és az elhasználódott szárnyait javítgatja, amikor kérem tőle: maradj velem, a% istenérti És cseveg az angyali ügyekben és átdobja rajtam a légies végtagjait, hogy az összes földi fennhéjazás átsúrlódik rajtam, hogy elkiáltsam: „Vigyél el a mennyországba!” Felébredve aztán mint a Haláltól sújtva bámulok, amikor a keze elővigyázatosan simogat, és a gyönyörteljes bőrét a vesémig érzem, amikor megcsókol az arany rózsám. Naponta így az édenből az édenbe ébredezem, és még - közben - a Sátánnak is kitépem a szarvait. AZ ÉN ANGYALOM II Az én angyalom sohasem adja fel! Az igazi alvást állandóan elrabolja tőlem, egyre csak sóhajtozik, hogy csak ásítozik, habár a mennyországban egyáltalán nem tudnak aludni. És azt kérdezi tőlem, hogyha a gazdagság öl-e, hogyha az éhezőkre tényleg szebben süt le a nap, ha itt csak a kiegyensúlyozottakra vár az örökös óra, ha...óh, ha nekem újra lesznek töltve a fegyverek. F.lódázom a feleletet, hiszen itt minden 51
