Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)

Versek - Kardoš, Štefan

másképpen van, eltúlozni sem érdemes, itt a túlzottan egészségesek is betegnek érzik magukat,

mert itt a kicsiből is valami nagyobbra nő. És a nyakam köré azonnal kitűzhető: Hiszen csak ez van, mester, ami megoldja a problémákat.

AZ ELSŐ SZERELEM I

Már régóta magamévá tettelek volna, kedvesem, de ki kellett találnom a csodát, amely a bűn testiségét erőként csomagolná be: megpróbáltalak nyelvjátékkal megtéveszteni.

Kivártam a csodás ünnepet, szépen megkaptam rá a megrovást is:

így jár, aki keményen szeretne állni, mégis elesik, mert veszélyes a fiatal lányokra szemet vetni.

Ezekben a napokban, kedves, simogatjuk a csendet, a gyengéd kéjvágyban csendesen álmodunk odaátra.

Még mindig szenvedélyesen érezzük a csendet.

Még mindig - rettenetesen! - komolyan gondoljuk. Csak eddig a szégyenbe merülve süllyedek És néha a semmi partján barangolok.