Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Just, Franci: A kortárs szlovén irodalom a Muravidéken és a Rábavidéken
tásával a világirodalomban. Sömen egzisztencializmusa abban nyilvánul meg, hogy költészetében megjelenik az örökös keresés és a kikerülhetetlen, lassú elmúlás motívuma, amelyet camus-i kitartással próbál felmelegíteni, de a világban való helymeghatározása során, újra és újra „a sohasem jelen lenni, sohasem hiányozni” szubjektum helyzetét fogalmazza meg. Olaj lírai szubjektumának alapismérve is a keresés motívumára épül, de a lírai szubjektum keresése sikertelen, hiszen a létezés megragadásának alappillérei nem nyújtanak hozzá elég támpontot, amelyre támaszkodhatna, azért az örökös keresés marad meg számára végső megoldásnak. Átutazó, csellengő, a létezés vándora. Amikor felállítja az Ithaka-metaforáját a létezés horgonyának, azt mondja: „Nem, Ithaka nem létezik. // Ithaka csak / bolyongás oda / ahol az őrültek éjszakájában / a kunyhók otthona van.” A költő számára az ember Odüsszeusz, aki arra van ítélve, hogy ne jusson el Ithakába, az örökös keresésre ítéltetett. A nagy - szellemi és fizikai - kereső és utazó, Flisar Evald (1945) költő, író, drámaíró és fordító lett a muravidéki irodalom következő ismert képviselője. Irodalmi kibontakozásának kezdetére a léthelyzet értelmetlensége labirintusából kivezető út keresése volt a jellemző. A Symphonia poetica című, a modernizmust megtestesítő verseskötetében fejti ki a létezés értelmének a keresését. A világ megismerését számára megnehezíti az abszolút magány és a létezés értelmetlenségének az érzete, de a kereső-kutató beállítottsága legyőzi a semmi merevségét is, így a létezés „lenni vagy nem lenni” mérlegén a létezés felé billen el a mérleg nyelve. Ez az az erő, amely alapján képes elismerni a világ elvi (filozófiai) antagonizmusát, ami a létezése különböző paradoxonjaiban mutatkozik meg. Gondolkodásának szintézisét jelentették azon későbbi írásai, amelyeket a 80-as évek közepén úgynevezett útleírási regényekben egyesített. Sajátos, eredeti elbeszélő stílust alakított ki, talán „flisarizmusnak” is nevezhetnénk, amelynek az irodalomkritika elis22
