Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)

Just, Franci: A kortárs szlovén irodalom a Muravidéken és a Rábavidéken

merte a magas értékeit. A szóban forgó szövegei összekötik az útleírás, a kalandregény, az erotikus elbeszélés, az önéletrajz, a gondolati próza bizonyos elemeit, s közben tematizálják a nyugati ember találkozását a keleti gondolkodásmóddal és élettapasztalattal, egyben keresik a megfelelő válaszokat a szerző alapvető egzisztenciális kérdéseire. Flisar főhőse meghatározott cél nélkül indul el a világba, és útközben tudatosul benne az utazás célja és értelme („azért indulsz el a világba, hogy felfedezd, miért is indulsz el a világba...”), elsősorban olyan utazó, aki önmagához keresi az utat. Ennél a pontnál jut el az író ahhoz az ontológiai felismeréshez, hogy nem az a fontos, hogy „mi az”, hanem az, hogy „létezik”. Csak a létezésben való nyitottság pillanatában nyílhat ki a világ előtt, és érezheti át azt. Mérhetetlen és mindenhol jelenlevő fájdalomként éli meg.

Flisar a drámai műveiben az ember elveszését érzékelteti a világban, amelyben semmi sem nevezhető abszolútnak, ami értelmet és rendet teremthet számára. A modern világban létező emberi kapcsolatok kiüresedésére is utal, szembesíti az embert a létezés értelmedenségével, s tragikomikus válaszokat ad arra, hogy ezt a reménytelen helyzetet fölülmúlja. Az útleírás és a regény műfaji sajátosságainak egyesítésével a kortárs szlovén irodalomban sajátos és egyénileg jól felismerhető utat alakított ki, a színházi világban sajátos „konverzációs”, vagyis kommunikációra épülő drámáival ért el elismerést. Ezek a drámái a mai ember intim, személyes és egzisztenciális helyzetét mutatják be.

6.2 A modernizmus visszhangja

Flisar valamivel idősebb kortársa, Ružič Ernest (1941) költő és író a 60-as évek közepén kezdett el publikálni, a modern költészet stílusjegyeit viselő költészetében az emberi elidegenedés témáját fejezte ki az eltárgyiasult világban. 1980-ban Szúnyog Sándor muravidéki magyar költővel együtt adták ki a Naj/Leg kétnyelvű verseskötetüket. Két évtized irodalmi hallgatását követően - a Szlovén Rádió és Televízió magyarországi tudósítója máig - a 90-es években jelent meg önálló verseskötete és azt követően láttak napvilágot prózakötetei is. Megújult költészetének lényegét az emberi létezést és identitást érintő kérdések jelentették. A létezést nem tartja szilárdnak és megváltoztathatatlannak, az élet keménységét látomásnak/délibábnak véli, amelyet alakítani kell, vagy újra és újra „ meghatározni”. Költészetének tárgyát és helyileg meghatározott világát az őrségi szlovén és magyar tájak határozzák meg, vagyis költői szubsztanciáját a pannon világ dombos és sík vidékének légköre alapozza meg. Mindkét prózakötetének a toposzát is ez a térbeli elrendezés írja körül (az elbeszélés történetének színtere Szlovénia és Magyarország, a két ország közötti átjárás, a regény szereplői is mindkét országból származnak), vagyis

* * Különböző nyelvterületeken, ill. országokban, eltérő korokban és feltételek között, az irodalom megújításának szándékával létrejött irodalmi irányzat, amely 1910 után alakult ki, magába foglalja a különböző írókat (pl.Joyce, Kafka), a történelmi avantgárdot (pl. dadaizmus, futurizmus, szürrealizmus stb.) és a neoavantgárdot is (pl. lettrizmus, reizmus, vizuális költészet stb.) és más irodalmi folyamatokat (tárgyi költészet, abszurd színház stb.). Jelen volt a szlovén irodalomban is (Podbevšek Anton, Šalamun Tomaž, Zagoričnik Franci, Geister Iztok, Ogorevec Blaž, Hanžek Matjaž). A legutóbbi évtizedekben a fogalom kevésbé használatos, helyette az avantgárd terjedt el.

23