Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Just, Franci: A kortárs szlovén irodalom a Muravidéken és a Rábavidéken
jellegű, de a Pomurska založba kiadó a közreadásukkal erőteljesen kifejezte, hogy bábáskodni szeretne a muravidéki kortárs szlovén irodalom megerősödésénél. A kiadó ezt a szándékát a következő évtizedben tettekkel támasztotta alá, hiszen a fiatal muravidéki írónemzedék több művét is közrebocsátotta. A 60-as évektől kezdve a szlovén irodalomban a Muravidékről is érkeznek meghatározó hangok. Kranjec Miško és Godina Ferdo mellé, akik a második világháború után a szociális realizmus eszméit követve alkották meg műveiket, még csatlakoztak az új irodalmi korosztályok. Az elődök útját a legjobban követte Kolmanič Karolina. Realista stílusú elbeszéléseiben és regényeiben kritikusan ábrázolta a társadalomban észlelhető különböző jelenségeket. A felsoroltak mellett erőteljesen érdekelte a nők helyzete a mai, modem társadalomban. A nő a regényeiben, mondhatni: keresztre van feszítve, a különböző szociális szerepei és az egyéni intimitása tekintetében. Női szereplői a társadalmi és az egzisztenciális helyzetek határán helyezkednek el, s ez lesz a központi témája az elbeszéléseinek. A nők problémáinak az ábrázolásával, az egyszerű és áttekinthető történetalakításaival, a pszichológiai-szociális szempontból érthetően motivált elbeszélés folyamatával és a nem túl bonyolult jellemábrázolásaival széles olvasótábort szerzett magának a 30 éves pályafutása során. 6.1 Eltérés a szociális * realizmustól Az új irodalmi generációból az első csoportba sorolhatók be azok, akik a 30-as évek második felében születtek: Somén Branko (1936), Grah Drago (1937-1980) és Olaj Igor Jože (1939). Közülük először mutatkozott be önálló kötetével a művelődési életben Grah Drago, író, fordító és irodalomtörténész. A német és magyar, valamint angol irodalomból fordított, mint irodalomtörténész pedig a német és az osztrák irodalmat kutatta. Novelláiban és a Deveta nebesa (A kilencedik mennyország) című regényében mutatta be az akkori életet, vagyis az úgynevezett kisember életét és annak küzdelmét a túlélésért a szocialista társadalomban, amelyből gyorsan kivesztek az igazságosság és a szolidaritás ideális képzetei. írói kifejezőeszközeiben, a realizmus mellett, már modern elbeszélési eljárásokat is felhasznált, pl. a mesés és a reális világ összefonódását, a belső párbeszédet, elvétve a gondolkodás menetét is. Olaj Jože (költő, humoreszkíró és fordító) és Somén Branko (költő, író, színházi és filmrendező, ismert forgatókönyvíró) a 60-as évek végén és a 70-es évek elején jelentkeztek az irodalomban. Irodalmi tevékenységük jelentősége abban mutatkozott meg, hogy túltették magukat a hagyományos költészet kifejezéseszközein, és teret nyitottak az emberi létezés versbeli megfogalmazásának, mint ahogy ez akkor már ismert volt az egzisztencializmus térhódí* A szociális realizmus nem egyezik a szocialista realizmus fogalmával. A szlovén irodalolmelméletben irodalmi irányzatot jelent, amely 1930-1941 között, majd néhány író által a második világháború után is jelen volt az irodalomban. A szociális realizmus írói átvették a klasszikus realizmus és naturalizmus elbeszélési technikáit, de a hétköznapi életet és az aktuális szociális valóságot ábrázolták műveikben, főleg a proletárparaszti rétegek életének kritikus szociális anomáliáira és társadalmi egyenlőtlenségére mutattak rá. 21
