Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Just, Franci: A kortárs szlovén irodalom a Muravidéken és a Rábavidéken
összetartozása a hasonló, legtöbbször más nyelvű régiókkal. Az egyik ilyen irodalmi és kulturális jellegű mikrotérségnek nevezhető a Rába és a Mura közötti terület, a mai Muravidék és Rábavidék térsége, amely a szlovén irodalomba már évtizedek óta különleges színeket és tónusokat hoz. 4. A Rába és a Mura közötti terület és annak irodalma az első világháború végéig Ez a táj földrajzilag is érdekes érintkezési pontja a dombvidéknek és síkságnak (keleten a Rábavidék és az Őrség az alpokaljai dombvidék befejezését alkotják, míg Dolinsko és a Ravensko a nyugati részét határozza meg a Pannon síkságnak), de nyelvileg, kulturálisan és történelmileg is élénk, mozgalmas térségnek számít. Itt érintkezik a szláv, a magyar és a germán világ; a különböző vallások (katolikusok, evangélikusok, pünkösdisták, a múltban a zsidók is) és nemzetek együttélése (szlovének, magyarok), amelyek többvallású és többnemzetiségű térséggé alakítják át. A történelmi események a régió térképére különböző határokat rajzoltak, a társadalmi rétegek és a társadalmi csoportok a különböző korokban az életmódjukkal belevésték a nyomaikat, amelyek még ma is láthatók. Ez a „ kulturális örökség” határozza meg a szlovén és a magyar irodalmat is, amely ebben a térségben keletkezik. A fenti adottságoknak az összefonódása adja azt a humuszt mind a magyar, mind a szlovén irodalmároknak, amelyből táplálkoznak, alkotnak, irodalmat teremtenek, vallomásokat írnak, s ez által a nemzeti irodalmukat is sajátos színekkel gazdagítják. Ami a szlovén irodalom keletkezését illeti ezen a tájon, elmondhatjuk, hogy az a múlt század 20-as éveiig, a különleges kulturális-történeti viszonyok miatt, muravidéki nyelvjárásban íródott, így nem volt része annak az irodalomteremtési folyamatnak, amely a 19. század egységes szlovén irodalmi nyelvén zajlott. 1715-ben jelent meg az első muravidéki szlovén könyv (Temlin Franc: Mali katekizem), s azt követően az 1920-as évekig a muravidéki szerzők, vallási írók, tankönyvek és szakkönyvek írói, irodalmi alkotók egy úgynevezett regionális muravidéki nyelven, vagyis egy nyelvjárás feletti/muravidéki irodalmi nyelven írtak. így jöttek létre ebben a kétszáz évben a könyvek, illetve tankönyvek, szakkönyvek, újságok, naptárak és szépirodalmi alkotások ebben a térségben. Az írók ezt a nyelvjárás feletti, regionális muravidéki nyelvet esztétikailag is formálták, „ kutatták” annak kifejezési lehetőségeit, új stílusámyalatokat fedeztek fel benne, vagyis kihozták belőle az esztétikai értékeit és a szép hangzását is. Ezen a nyelven fejlődött a muravidéki költészet és próza, amely gazdagította az egységes szlovén irodalmi örökséget is, ugyanakkor az irodalmi teljesítmény regionális karakterű volt. A muravidéki szlovén irodalom kezdete a 18. század utolsó negyedétől eredeztethető. Akkor, amikor Budát és Pestet a Duna mindkét oldalán, valamint Ljubljanát a Ljubljanica mentén friss, felvilágosult eszmék zaklatták fel, és ennek megfelelően mindkét városban új irodalmi programot is hirdettek, amely által megújították a magyar és a szlovén nyelvet, amikor gróf Széchényi Ferenc és Zois Žiga báró gazdag könyvtáraikat a fiatal értelmiségiek számára nyilvánossá tették, amikor Révai Miklós megírta az első magyar nyelvtant és Pohlin Marko a szlovének nyelvtanát, amikor Bessenyei György, Kár18
