Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Just, Franci: A kortárs szlovén irodalom a Muravidéken és a Rábavidéken
mán József, Kazinczy Ferenc Magyarországon és pl. Vodnik Valentin, Dev Anton Feliks, Linhart Anton Tomaž Szlovéniában verstani kérdéseket tettek fel, és megpróbálták a grög-latin versszakot átültetni a saját nyelvük hangsúlyára és ritmusára. Novak David fiatal muravidéki egyetemista ekkor írta meg a pozsonyi evangélikus líceumban a Versus vandalici című költeményét (Szlovén vers) és 1774-ben el is szavalta az évfolyamtársai előtt, Küzmié Miklós néhény évvel később versbe foglalta az élet értelméről szóló elmélkedését, vagyis a Ki si premišlavaš z Žitka človeka (Aki az emberi életről elmélkedik) című kantilénáját. Ettől a költői tevékenységtől kezdődően a Muravidék is részévé vált a szlovén irodalom teremtésének. Novakot és Küzmicet követte a 19. században Sijarto Štefan (Szíjártó István) a szórakoztató verses formában megírt párbeszédeivel, amelyet a Lakodalmas köszöntők és mondókák (Starišinstvo i zvačinstvo) című művében közölt, Košič Jožef (Kossits József) alkalmi verseivel, Agustič Imre a Prijatel (1875-1879) című saját újságában megjelentetett pohárköszöntőivel és rövid elbeszéléseivel, a 20. század elején pedig Pavel Avgust (Pável Ágoston) meditativ és hazaszeretetet kifejező költészetével, Baša Jožef Miroslav, mint a legtökéletesebb muravidéki költő akkoriban, a kifejezéseivel és az érzelmi megnyilvánulásaival fejezte ki az otthonához és a nemzedékéhez fűződő mondanivalóját, vagyis a költészetben való hitének orfeuszi kinyilatkoztatását, a létezés nyugtalanságát, a szomorúság és melankólia megfogalmazását. A második világháború előtti korszakból Flisar Janoš (Fiiszár János), a muravidéki evangélikusok közül az egyik utolsó ismertebb irodalmár, idősebb Klekl Jožef az alkalmi, hazaszeretetet kifejező verseivel és oktató jellegű gyermekverseivel, a 20-as és 30-as években pedig Horvat Franjo, költő és elbeszélő rendkívüli beleéléssel írta a tájköltészetét, Novak Jožef népíró reflexív és szociálisan telített költészetével jelentkezett. Talanyi Franc versben megfogalmazott és elbeszéléseiben feltárt társadalmi témáival és tájkölteményeivel, Krampač Ivan szintén a reflexív és tájjellegű impresszióival hívta fel magára az olvasók figyelmét, Balažič Matija 19
