Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Dráma - Mukič, Francek: A garabonciás (regényrészietek)
MUKIČ, Franček A GARABONCIÁS (regényrészletek) Elnémulás (28. fejezet)- Hát, szinte megkukultam mindazok után, amit meséltél, Misi - vágott bele mondandójába Tibor töprengve, miközben Cl-es futárjával leütötte barátjának H6-os lovát. - Egyébként hallottál az újbalázsfalvi Mesics Sándorról, aki megnémult, és egyszerűen elfelejtett beszélni úgy magyarul, mint szlovénül?- Nem! Hogy egyáltalán nem tudott már megszólalni?- Igen. A második világháborúban magyar bakaként kivezényelték a Donkanyarhoz. Egyike volt annak a kétszázezer szerencsétlen katonának, akiknek a többsége elpusztult Oroszországban. Egy erdőben váratlanul orosz katonákba futott bele. A muszkák rálőttek az ellenséges katonára. Mesics honvéd összerogyott és mozdulatlanul hevert a földön. Amikor eltalálta a golyó, úgy érezte, mintha valaki erőteljesen végigsuhintott volna rajta egy ostorral. Az oroszok minden bizonnyal azt gondolták, hogy meghalt, ezért otthagyták az erdőben, és elhordták az irhájukat. Éjszaka visszanyerte az eszméletét. Órák hosszat császkált a sötét erdőben, mert sehogy sem jött rá, hol is van. A végsőkig elcsigázva valahogy elvonszolta magát egy erdei patakig, ahol biztonságban érezte magát, és meghúzódott egy kisebb barlangban. Pirkadatkor minden idegszálát megfeszítve fülelt, hol ugatnak a szedett-vedett magyar hadsereg géppuskái, amelyeket hangjuk alapján is képes volt megkülönböztetni a német és orosz fegyverektől. Elindult abba az irányba. Kis idő elteltével a soproni gyalogezred katonái bukkantak rá. Ekkor már nem tudott beszélni... Azt sem tudták megállapítani róla, hogy ki fia-borja. Annyi ideig kószált az erdőben, hogy először valami ágrólszakadt csavargónak vélték. Dögcédulájának zsinórja is elszakadt a nyakában, és elveszett a háborús azonosítója. A furcsa, néma szerzetről azt gondolták, hogy netalán egy idegsokkot szenvedett toprongyos egykori orosz partizán. Vérző sebeit sem kötötték be, hanem elvitték egy közeli kunyhóhoz. Ott megvizsgálta egy magyar katonaorvos, aki azt mondta a soproni hadfiaknak, hogy a szerencsétlen ruszki flótás már nem fog tudni többé karattyolni, azért legjobb lenne lepuffantani...- És a nyomorult nem is ellenkezett? - kapta fel a fejét Misi. Mindent hallott és értett, és csak várta, hogy beteljesedjen a balsorsa?- Ahogy mondod.- Miért nem mutogatott vagy hadonászott? Vagy miért nem írta le, hogy ne hülyéskedjenek az életével?!- Mert nemcsak a feje sérült meg, hanem mindkét keze is, és nem tudott írni. A katonák hamarjában kerítettek egy táblát, amelyre azt írták, hogy „Nem tud beszélni", meg 122
