Göncz László: Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége (Lendva, 2009)
A nemzetiségileg vegyesen lakott terület települései
42 László király korában, 1091 körül sorolták be. A terület Zala vármegye részévé vált, egyházszervezeti vonatkozásban pedig valószínűleg az akkor még meghatározó szláv, illetve multietnikus jellege miatt az újonnan megalapított zágrábi püspökséghez került. Lendva település magyar jellegű várossá a 13-14. századra alakult. Lendva, a gazdag múltú város a 14-16. században, az ún. Bánffyidőszakban élte a fénykorát. A tekintélyes Bánffy főúri családnak oroszlánrésze volt abban, hogy a korábban viszonylag jelentéktelen település a 16. század másodikfelérea szélesebb földrajzi térség egyik fontos kereskedelmi A Bánffy család címere és művelődéstörténeti centrumává fejlődött. A család, amelynek eredeti neve Hahold, illetve Hahót volt, III. István király hívására 1163-ban érkezett Magyarországra. A Lendva városra vonatkozó adományozó oklevél 1192- ből származik. Az egyik Hahold 1272- ben nevezte magát először Lendva urának. A család felemelkedése szempontjából nagy jelentősége volt, hogy a család egyik sarja - Miklós - Károly Róbert király legfontosabb emberei közé tartozott. Eleinte királyi apród volt, később már betöltötte Zala megye főispáni tisztét, majd - számos országos tisztség mellett-azakkori magyar hatalmi hierarchiában kimagasló horvátországi bán címet két ízben is megszerezte. Utódai valószínűleg az ő tisztségét őrizték meg későbbi családnevükben (Bán-fy - Bán-fia). Miklós fiainak I. (Nagy) Lajos király 1366-ban október 28-ra, Szent Simon és Júdás napjára lendvai birtokukon vásárjogot adományozott, mégpedig ugyanazon jogokkal és jelleggel, mint azt Buda városa tehette. A települést 1378-tól rendszeresen oppidumként említik. Az 1389-es birtokmegosztásban a civitasként is szereplő város 23 egész, 2 fél és 4 negyed telket foglalt magába. Az iparosok mintegy 22-27 százalékos
