Gábor Zoltán: Ápisz nyomán (Lendva, 1990)

A kínai fal árnyékában

Kínai írásfajták:

1. TSVAN (a fennkölt hely írása)

2. SAN-FAN-TA-TSVAN

3. LI (a hivatalnokok írása)

4. TSAO (a növények írása)

5. SUN-PAN (a példakópes írás)

ó. HIN-SU (a SUN-PAN változata)

Két alapvető nyelvi jellegzetesség őrizte meg annak az ötezer éves scriptori tevékenységnek a hagyományát, amely még ma is konokul él a kínai hieroglifa-rendszer formáiban éppen úgy, mint a történelmi nyitánya kezdetén, a piktogramok fogalomírásjegyekké való átalakulása idején. Az aflexibilis kínai nyelv teremtette meg a szójeles írás rendszerét. Izoláló jellegzetességen kívül, azonos hangzású szavakkal való túlterheltségével segítette konzerválni e hieroglifastruktúrát. A szójeles írásnál, ahol minden fogalomnak megvan a saját jele, azaz minden gondolat a saját szimbólumához kötődik, zökkenőmentes az izoláló nyelv homonímáinak az olvasása. Éppen e homonimák miatt elképzelhetetlen a kínai nyelv hangjeles rögzítése. Azt is tudnunk kell, hogy a kínai beszélt nyelv rengeteg idiómára bomlik. Ez szintén gátat vetett az írásrendszer további alakulásának útjába. »A

23