Gábor Zoltán: Ápisz nyomán (Lendva, 1990)

Varázslás

í

t/

A iascaux-i bailangkép

jelrendszerről van szó. A menhirek, e hatalmas kőoszlopok az őskori sírok mellett, még ma is méltóságos erőteljességgel magyarázzák alkotójuk gondolatát. Az elhalálozottak gorombán leegyszerűsített képmását jelképezik, akiknek a lelke átköltözött e kőtömbökbe a paleolit kori vadászok késői utódainak hite szerint.

Elődeink már 30—40 ezer évvel ezelőtt olyan nagyszerű módon rögzítették gondolataikat, hogy ez még ma is bámulatba ejti az egész művelt világot. Barlanglakok voltak, és kényelmetlen lakóhelyük falait telerajzolták, festették állati motívumokkal, azoknak az állatoknak az ábráival, amelyeket vadászataiknak mindennapjai során ismertek meg. Ezek a kőfalra karcolt, agyaggal kiszínezett állati figurák a petroglifák. Az agyagpigmentet, több mint valószínű, olvasztott hájjal keverve kenték a síkra. Az ábrák dinamikus bemutatása természetszerű; a formák a végsőkig le vannak egyszerűsítve, s így a lényegen van a hangsúly. E hosszú időn át gyakorolt

13