Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Itt a nyár!

dal együtt, melynek helyén most rögtönzött híd áll. Úgy tervezik, majd azt is újjáépítik.

Nekünk Fota hozta a megerősítő hírt.- Elmegyünk, meglessük mi is a hídavatást. Néném azt mondta, hogy most nem szentelik fel, csak felavatják. Hogyan néz ki az, majd meglátjuk! Ilyet még úgysem láttatok!

A mi utcánkból Fotával együtt öten indultunk el hídavatás-lesőbe. Eddig hallottam lakodalmas-lesőkről, hídavatásleső meg én is leszek.

Fent a vasúti töltés tetején, ahol a sínpárok már egy hete egészen Lendvától Csáktornyáig húzódnak, megkerestük a munkáskocsinkat. A bakterházon túl találtuk meg. Fota újságolta:- Tegnap, vasárnap ellenére, a telefonisták húzták végig a huzalt egészen a hídtól a lendvai vasútállomásig. Ők vitték a kocsit is félútig magukkal.

Fölszedtük - összesen három volt - a töltésoldalba dobált rudakat, mert azokkal kellett lökdösni a kocsit, úgy, mint a csónakot, hogy a helyéből elmozduljon és induljon az új Mura-híd felé. A száraz hídnál Fota adott megint új ötletet.- Ott van a töltésszélen még egy rúd. Azt nem visszük el a kocsi hajtásához, hanem rátesszük a sínekre keresztben. Ha majd üldözik a kocsinkat egy másikkal a hídavatók, itt leesnek, kisiklanak, nem érnek minket utol.

Beleegyeztünk. így nekem nem jutott hajtórúd, meg Mártának sem. Mi a négykerekű, fedetlen munkáskocsiról lelógattuk a lábunkat és néztük a kocsi hátuljáról a gyorsan tovatűnő talpfákat. Majdnem belefeledkeztem az utazás67