Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Itt a nyár!

Ki is ez a Lajcsi bácsi?

Valamikor valóban nagy úr volt. A harminc hold föld mellett övé volt a nagy gőzmalom. Annak udvarán páváskodott, ha valaki azt mondta neki: „Atók úr, nekem hiányzik harminc kiló darás lisztem”, akkor ő a két tenyerét összecsapva a verebeket zavarta el a malomról. Nem szólt semmit, fejét fölemelte, és mintha csak a verebek lennének a világon, csak velük törődött.

Mióta államosították a malmot, a földből meg csak a minimumot hagyták meg neki, elhagyatottam él. Nincs senkije, csak a kutyái veszik otthon körül. Hiába biztatgatják, hogy valakinek adja át magát a birtokával együtt, akkor azért eltartják. Ő szabódik:- Még várjunk. Hátha másképpen fordul...

Ahogy mentem haza a hegyről, bementem apám utasítása szerint a Sakó Pistához, megkérdeztem, most is átveszi-e a hulladékalmát, mert nekünk van. Ott, Sakóéknál is nagyban folyt a vita Atók Lajcsi bácsiról. Mert előző este a gazda a fáskamrában érte Lajcsit. Egy nagy öl vágottfával, amit haza akart vinni az esti homályban. Az öreg Sakó akkor fejcsóválva rászólt:- Nem lesz nehéz, Lajcsi bácsi?

Erre ledobta a fát, üresen, tehermentesen futott haza. Azóta kerüli Sakóékat.

A második szabad hétfőn édesapám azzal a megjegyzéssel ment el hazulról:- Megnézem a hídavatást.

Aznap nyitották meg a forgalomnak a Mura folyón átvezető vasúti hidat. A németek robbantották fel a közúti híd66