Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

még nem húzta meg a déli harangszó kötelét. Akkor Vakarics Laci, a tréfálkozó legény kosárral a kezében ment végig az utcánkban. Kiabált.- Aki friss és jó gombát akar, az menjen mielőbb a Gyertyánfásba. Annyi vargánya van, hogy kaszálni lehet - s megmegemelte kosarát, amely szép vargányákkal volt tele.

Ezután befordult a másik utcába, ott is mozgósította az embereket.

Az utcánkból sietve hat fehérnép indult a legelő, a Rétszög irányába, amelynek közepén állt verőfényben az Egerfás, a valóságban kis bükkfaerdő. Kisvártatva pedig Vakarics Laci jött vissza sietős léptekkel az utcánkba és hazafelé igyekezett. Előbb hozzám jött, mert a kapunak dőlve álltam a kapunk előtt.- Igyekeztem haza, hogy a gombászó asszonyokkal ne találkozzam. Megnyúznának. Hiszen ezt a szép gombát Markisevci mellett az erdőben szedtem. A Gyertyánfásban egy sincs - hunyorított mindkét szemével -, de ezt csak neked árulom el, s úgy tégy vele, hogy ez titok.

Házunkhoz közel érve már futott.

Nemsokára az üres cekkerekkel visszatérő asszonyok Laci grabancát emlegették. Hol volt ő már akkor! Lehet, hogy a padlásra is felment elrejtőzni.

Aznap, vasárnap délután a hegyi pincénk körül csellengtem. Kevés ember, majdnem senki sem dolgozott a szőlőhegyen. A szőlő metszését még áprilisban befejezték, a venicsét is kihordták: már puslikba kötve az ereszek alatt várja a telet. Akinek meg sok a fája, elégette szőlőskertje alatt a lángokban ropogó venicsét.

41