Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Május
kötnöm. Közben, akarva, nem akarva, meghallgattam a tanítónők beszélgetését.- Gyerekek - kezdte Gizi néni megborzongva -, én megbolhásodtam, mint a Bodri kutya.- Á, akkor te is - tört fel egyszerre a másik kettőből.- Már próbára tettem a gyanús gyerekeket - folytatta fontoskodva Gizi néni. - Egy nap csak egy mellé ülök le a padba. Hiába, minden nap több a bolhám. Suttyomban külön mosom az alsóneműmet, nehogy az anyám meglássa pettyes ruhámat... Olgi néni is méltatlankodott:- Azt hittem, csak az én felsőseim bolhásak. Marija is hozzászólt:- Akkor én sem töröm rajta a fejem. Azaz, azon töröm a fejem, akkor honnét kapjuk azt a tömérdek bolhát? Egyik sem tudott okosabbat kitalálni, mint a másik. Mindhárman felhúzták a vállukat. Abbamaradt a kutatás. Két nap múlva minden kiderült. Reggel a tanítás kezdete előtt egy indulót énekeltünk. Szépen hangzott, hiszen már jól begyakoroltuk. Utána Gizi néni bizalmasan szólt hozzánk:- Megvannak a bolhák! Talán a vártnál is nagyobb csend lett. Mindenkit érdekelt: „Mi lesz ebből?” Összenéztünk, úgy néztünk szótlanul egymásra.- Tegnap az Olgi tanító nénivel megnéztünk egy szétrepedt labdát, egy olyan labdát - folytatta magyarázólag Gizi néni -, amüyent ti csináltatok rongyból és hoztatok el az iskolába. Hát annak a labdának a huzata az utasítás szerint 37
