Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

öreg, összecserepesedett zokniból volt, a bele meg puszta rongyból, bolhafészekből.

Mély csend fogadta ezt a bejelentést.- Azt sem tudjuk, kié a labda. De a többi is hasonló lehet, mert a labdászsákon ülve eddig nagyon sok bolhát vittünk haza.

Ili munkáskeze lendült a magasba, két kinyújtott ujjal.- Tessék! - szólt hozzá a tanítónő de szeretném, ha a labdákkal kapcsolatban mondanál valamit!- Azt akarom mondani, anyám paraszt létére azt állítja, hogy ha ő kifőzi katlanban a ruhát, abban többé nem marad élő bolha.- Akkor megmondom én is ezt a takarítónőnek - fejezte be Gizi néni a bolhaügyet azzal, hogy többé ez nem fordul elő.

Az egyik természetismeret órán azt a feladatot kaptuk, hogy csoportosan figyeljünk meg egy állatot, de jó alaposan, és megfigyelésünkről készítsünk beszámolót. Nem Írásbeli, hanem szóbeli beszámoló legyen az.

Gyorsan, leginkább a lakhelyek szerint megalakultak a csoportok. Választottak a megfigyelésre tehenet, lovat, kutyát, disznót és még mást is. Mi, utcabeliek, akik szintén egy csoportot alkottunk, a macskát választottuk a megfigyelés tárgyának. Lenke így mondta be:- Mi a cicát figyeljük meg, azt vesszük szemügyre.

A választás önkéntesen történt, így eredeti beszámolókra vártunk.

Hazafelé döntöttük el, hogy a mi öreg kandúrunk lesz a legalkalmasabb arra, hogy beszámolót készítsünk róla.

38