Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

együtt, amelyek rajta nőttek. Jött Miska bácsi is tehénfogattal. Fölszántotta az iskolaszövetkezetünk földjét. Szántás közben dörmögött.- Inkább szántok, mintsem nézzem a purdékat, ha ide letelepednek. Hogyan néz ki egy falu, ha bemész, mindjárt az elején cigányok fogadnak azzal, hogy „adjon valamit, hiszen tudom, hogy maga jó ember.”

Valóban, azelőtt leginkább a Kolompárék ütöttek itt tanyát.- Holnap közösen készítünk tervet arról - szólt Gizi néni, mielőtt hazaengedett minket hogy mit vetünk a földünkbe. Sok mindennek már elmúlt a vetési ideje, de nekünk marad még kései krumpli, sárgarépa, petrezselyem, hagyma, meg a palánták, amit még hazulról hozhattok. Aztán kezdődik a csoportok versenye.

Mi, utcabeliek úgy határoztunk, egy csoportba verődünk.

A szombatot mindannyian vártuk. Tanítási nap volt az is, de beleéreztem a vasárnapi szabadság illatát.

Már hét órakor az iskolaudvaron nyüzsögtünk, leginkább fiúk, pedig csak nyolckor kezdődött a tanítás.

Aznap is Mikit fogtuk körül. Ő mindig tudott mondani felnőtt tréfát, újat, amiről mi még nem is hallottunk.- Én meg tudlak babonázni - bökött felém Miki - azzal, hogy te hátul összekulcsolod a kezed, én háromszor körülmegyek melletted, kérdek valamit tőled, te nem fogsz tudni felelni.

Belementem a tréfába, pedig sejtettem, hogy én húzom a rövidebbet. Hátratettem a kezem, ő sejtelmesen háromszor megkerült, majd leguggolt mögém, a kézfejemnél volt a feje, s megkérdezte:

32