Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

időre a bakterházhoz, nézzétek meg, van-e ott is hadizsákmány. - Felénk, hármunk felé fordult: - Nektek először instrukciót adok. Legjobb lesz, ha egyedül deaktivizálom ezeket a szárnyasokat. Utána közösen dolgozunk.

Utasítására melléje raktuk a szárnyasokat, csajkákat, kanalakat és egy laposfogót. Nemcsak a szemünk, a szánk is tátva maradt, amíg ő szakszerűen kicsavarta mindhárom szárnyas gyutacsát és ütőszögét. Ebbe nemcsak ő, mi is beleizzadtunk.- A nehezebbjén túl vagyunk. Nézzétek - és a bomba belsejére mutatott -, ez itt az ekrazit.

Fejünket összedugtuk. Megnéztük. Olyan volt, mint a kukoricaliszt.- Most már ne féljetek! Mindhármatok nyugodtan kanalazza ki az ekratizot a csajkájába. Ez nemes verseny. Én leszek a bíró. Ki hogyan végez, aszerint osztom szét a gépfegyvertöltényeket. Amelyik gyorsabb, az több puskaport is kiszedhet.- Rajta, most! - adta meg a furcsa rajtot.

Bár tudtuk, hogy az ekrazit gyutacs nélkül nem robban, verejtékes homlokunkat mégis sűrűn letöröltük kabátujjunkkal, míg a csajka csapig megtelt ekratizzal. Én voltam a három közül az első a kaparással, ezért a hat gépfegyvertöltényből is kiszedhettem a puskaport - egy másik csajkába.

Befejeztük a munkánkat, megjöttek a bakterháziak is kevés zsákmányukkal. így Fota újra rendelkezett.- Mindegyik magával viheti a megszolgált szerzeményét. Otthon ássátok el, mert ki tudja, mikor lesz rá szükség! Délután az erdő mellé hajtom ki a teheneket legelni.

15