Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Május

A gátat átszelő úttól egészen a bakterházig átvizsgáltuk mindegyik mélyedést, és az út menti eperfa tövébe raktuk egy halomba a hadizsákmányunkat. Sok minden összegyűlt: használt bakaruhák, szakadt bakancsok, átlőtt sisakok, ehdomtalanodott csajkák, gépfegyvertöltények, kombinált alumínium kanál, villák, három szárnyasbomba és még sok más.

Átvizsgáltuk mindegyiket, most csak tekintettel. Fota véleményét el kellett fogadnunk.- A szárnyasbombák aknalövedékek. A lövészárkokat lőtték velük. Csak ritkán találnak. Ezért a katonák a puha, esőáztatta rétről vették magukhoz őket.

Szakelőadóként nézett ránk. Aztán látva, hogy hallgatjuk, lessük szavait, folytatta.- Nekünk most legtöbbet érnek a szárnyasbombák meg a gépfegyvertöltények. Szétszedjük őket!

Akaratlanul, tudatlanul hátrahúzódtunk tőle fél lépésnyire a kijelentése után, s úgy néztünk rá, mint akiről nem tudjuk, elment-e a jobbik esze.

Megérezte, mire gondolunk.- Mindegyiktek ezt úgysem meri és tudja velünk csinálni. Meg különben is csak három szárnyasbomba van. A gépfegyvertöltényeket is csak a „monterek” szedhetik szét.

Ezt a monter szót olyan fölényesen és büszkén hangzóan mondta, hogy megnyert bennünket. Mindannyian jelentkeztünk.- Ennek örülök, hogy férfiak vagytok már. De sajnálom azt, hogy csak hárman dolgozhattok velem. Te, te és te, lépjetek ide félre, a többieket megkérem, menjetek egy kis

14