Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)
Igaz történetek
aludt. Szerencsére a lovaknak nem volt szükségük irányítóra, hazataláltak anélkül is. A ház kapuja előtt megálltak, Pista bácsi további biztonságáról pedig a szomszédok gondoskodtak. (Doma Erzsébet, Lendva) A metélt A csentei háziasszony metéltet főzött. A tűzhelyről leszedte a karikákat és olyan régi módon, lesüllyesztette a vasfazekat, közvetlen a tűz fölé. A főzéshez a vizet cserépkorsóban hozta a kútról és ebből öntött a vasfazékba. Nem vette észre, hogy a vízben béka volt. A kislánya kisszékre állt, úgy leste, hogyan főzi az anyja a metéltet. A főző vízben a béka hamar kinyújtotta a lábait, elpusztult. A lánykának valami furcsának tűnt, ezért kérdezte az anyját: édesanyám, mit főz? Az anyja felelt: kislijdnyom, metittet. A lányka erre felismerte a békát is, és mondta az anyjának: „Edöszanyám, ennek a szégin kisz békánok a kezéje, jábájo jápöndöjgött a metittJ’. Az anyja csak most vette észre, hogy a vízben béka volt. (Doma Erzsébet, Lendva) A pintösben Hosszúfaluhegyen élt a közelmúltban a Szórni házaspár. Bortermeléssel és borméréssel foglalkoztak. A régi békeidőben vegyeskereskedésük is volt. A sors gyermekkel nem, de hosszú élettel áldotta meg mindkettőjüket. Nagy szőlőültetvényükön fehér és vörös bort termeltek, az 78
