Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

bé az életét: „Hd, minek söpörgyek", monta, „isze úgyis ujbu eszemetösül”.

(A szerző, Szabó Mária jegyzete)

Az okos lovak

Valamikor sok lovasgazda volt a vidéken, köztük olyan is, akinek tíz lova is állt az istállójában.

Történt aztán, hogy a lakosi Piku gazda lovas fogattal kocsikázott a hegyre. Miért ne, hiszen ez falun már egyfajta előkelőséget jelentett akkoriban. Odaérve tette a dolgát, de szorgalmasan szürcsölgette a borát is. Estefelé úgy berúgott, mint (ahogy mondani szokás) a fijaszamdr. Elérkezett a hazaindulás ideje, de Piku már nem tudott magáról, csak hempergett a földön. A lovak ösztönszerűen érezték az estét, otthagyták a gazdát és elindultak haza - gazda nélkül. Hazaérve a betett kapu előtt megálltak és várták türelmesen a gazdájukat.

Nem egyedüli volt az eset. A kóti Jancsi lovai is ilyen okosak voltak. Azok a nyitott kapun át egészen az istállóajtóig mentek. Ott álltak meg és várták a gazdájuk hazajövetelét.

(Zag-Győfi Ilonka, Felsőlakos)

A gyertyánosi Pista bácsi is nagyon szívesen kocsikázgatott a hegyre. Érthető, mert a bort is irgalmatlanul szerette. Hazafelé még az útbaeső, híres lakosi kocsmába is beszállt és ott - hegyen már beszödött adagjához - a jó barátokkal tovább iddogált. A lovak itt bevárták, amíg Pista bácsi jól beállítva feltápászkodott a hintójára, még kezébe fogta a gyeplőt is, de ezzel el is

77