Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)
Igaz történetek
nyok leginkább a Porciunkulai búcsúra, a férfiak pedig, ha nem volt is venni- vagy árulni valójuk, sokan eljártak első szerdán a Csáktornyái vásárra. Körüljárták, megfigyelték az árakat, megettek egy pár virslit, megfordultak és hazajöttek. Ferku is hazaért, majd mindenkinek mesélte az élményeit. Hogy mit nézett meg és főleg mit látott, azt nem árulta el soha senkinek. Ettől kezdve azonban, ha valaki elment körülnézni valahová, főleg ismeretlen helyre, városba, rámondták, hogy: „Köriinézött, mind Vak Ferku Csáktornyán”. (Škrdcc Pisti, Hdrnuismalom.) Fuku Miska furfangossága A múlt század elején élt egy Varga Mihály, ragadványnevén Fuku Miska nevű ember. Jól ismerték a környéken, kis házikóban, Petesházán élt, testvérével, Böskével a Kopica parton, nagy szegénységben. Közeli szomszédja és jó barátja Kovács János, melléknevén Bagodi, a disznópásztor volt. A falu szegényeiként tartották számon mindkettőjüket. Miska magas termetű, zamatos beszédű, józan gondolkodású, nagyon furfangos, idősebb ember volt, amikortól már magam is jól emlékszem rá. Feltűnően fényes, teljesen kopasz fejével annyira különleges látványt keltett, hogy a gyerekek is felfigyeltek rá. Amikor megjelent az utcán, futottak utána, kiabálva: „Miska bácsi, Miska bácsi, aggyon éggy száll hajat”. A rosszabbak csúfolták is: „Miska, mit eszik a macska...”. A faluban többször munkát vállalt, leginkább aratáskor, de elfogadott bármilyen munkát, csakhogy valami keresetre tegyen 69
