Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

lopuk vannak, elakargyák lopnyi a hordákat.” Majd Jóska, a tanú, folytatta tovább: „mi smo pa hitro fökenyi (mi hamar fölkeltünk), bežali vö (kifutottunk), pa (és) nem látni senkit.” „Mi smo (mi vagyunk) szegények. Nincs több üngöm, csak kettü, egyik na testű (egyik a testen), másik na keritisü.”

El is nevezték Jóskát „bézsáli” Jóskának.

(Doma Erzsébet, Lénává)

Az óriáskígyó - régi vásári mutatvány

Az egyik régi vásáron a kígyóbűvölő fellépett az emelvényre, és így kezdte el a mutatványát: „Bemutatom a zóriáskigyut, mely a fiilitü a farkájig 20 méter hosszú, és a farkátu a fülijig ismét 20 méter, tehát összesen 40 méter, de helyszűke miatt csak 20 métert mutatok be.” Kár, sajnálom!

(Szabó Mária, Lendvahegy. Az esetet apámtól hallottam, és hiszem, hogy ez az eset is Lendván történt...)

Egy hal története

Történt nem is olyan régen, amikor három nő felkerekedett és elindult egy kis kiruccanásra a „szomszédba”. Jól telt a napjuk, és amikor megéheztek, betértek az egyik vendéglőbe. Az étlap alapján mindegyikük rendelt magának ebédet, saját ízlése szerint. Az egyikük pl. halat rendelt valamilyen külföldi módon elkészítve. Ette, ette, furcsa pofát vágott hozzá, de nem szólt semmit. Kérdeztük, nem jó? Talán állott íze van? De nem felelt, csak turkálta a porció halat. Egyszer csak indulatosan kifakadt,

65